Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Presztízsigény és elemi szükséglet a fizikai infrastruktúra-fejlesztésben

rentése ezért Szentkirályiék szemében az anyagi tehervállalásnál is nehezebben volt elfogadató. Hiszen az új főváros víziójának kollektív megteremtése folyamatában fontos szerep jutott a „kényelmi” szempontoknak, amelyen az általános urbanizációs színvonal emelése mellett a nyugodt, otthonos lakókörnyezethez való jogos igényt is értették.759 760 A városatyák mögött álló ipari-kereskedelmi választói bázis vélt érdekeire is tekintettel kívántak lenni, amikor a vízvezetéki csövek lerakása körüli mizériákra is emlékeztetve attól tartottak, hogy az átfogó csőfektetési munkálatok következtében „a kereskedelmi és iparüzleti áruhelyiségek” megközelítése akadályokba ütközne, s számos panasz kútforrásául szolgáló „ közkellemetlenség idéztetnék elő” J60

A 32 éves koncessziós időszakot követő ingyenes átvételi lehetőség, valamint a köz- és magántarifák közötti különbség további fenntartásának javaslata során a többségi álláspontot képviselők az önkormányzat hosszútávú pénzügyi érdekeire hivatkoztak. Érvelésük a technikai urbanizáció viszonylag szűk körű korabeli alkalmazási lehetőségeire utal, amelynek értelmében a magántarifák csökkentését társadalmi privilegizáltságot fokozó szerepe miatt tartották méltánytalannak. Úgy vélték: a magánfogyasztók érdekében hozandó közpénztári tehervállalás „nem volna sem igazságos, sem méltányos ”, csupán azért, hogy „ ez által főleg néhány nagyobb üzleti vállalatnak regie költségei apadjanak". „ Váljon méltányos lenne-e az -tették fel az övezeti urbanizációs különbségek kiegyenlítésének igényét szem előtt tartani igyekvő Szentkirályiék -ha a főváros külsőbb részén lakó polgárság, mely nem hogy a fényes légszesz de sok helyen még a legprimitívebb utcai világítást is nélkülözni kénytelen, magasabb adóval rovattassék meg azért, hogy például a

759 A polgármester ebből az időszakból való beiktatási beszédeiben olvashatjuk: a főváros „a lakosság kényelmi igényeiről üdítő s mulató helyeiről sem feledkezendik meg"; „...míg egy részről a közegészség elengedhetetlen követelményeivel első sorban számol, azalatt más részről a lakosság üdülési, kényelmi s szépészeti igényeiről sem felejtkezik meg... "BFLIV.1403.a. 13/1873. (november 5.), 777/1879. (december 6.) kgy. sz.

760 Sokat elárul a kissé szűkös perspektíváról a jelentés eredeti fogalmazati példánya, amelynek kritikus pontján Szentkirályi maga eszközölt módosítást: „...hogy a közlekedés majdnem az egész város területén [eredeti:] heteken [javítás:] hónapokon, sőt éveken át megnehezítve, részben lehetetlenné téve legyen... " BFLIV. 1407.b. 788/11/1877. lvt. sz. Szentkirályi Mór al- bizottsági jelentése, 1873-1874.

324