Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
A cselekvés helyi értéke: helyhatósági törekvések és eredmények - Anyagi feltételek, szervezeti és igazgatási sajátosságok, módosítási törekvések
A beruházások a tárgyidőszak összes kiadásainak csaknem egynegyedére rúgtak (23,04%), amelyeket döntő részben kölcsönökből, kisebb mértékben ingatlan- eladásokból, illetve egyéb, folyó bevételekből finanszíroztak. Az önkormányzat igen büszke volt rá, s nem győzte hangoztatni a közoktatás- ügy terén hozott áldozatokat, tény viszont, hogy ezek csak kisebb részben irányultak a tárgyi környezet fejlesztésére, önálló iskolaházak építésére (2,49%). Akétség kívül jelentős források zömét valójában az egyre gyarapodó rendszeres kiadások emésztették fel. Fájdalmas igazságként kellett ezért a városatyáknak Felsmann Józseftől, a Zerge utcai föreál igazgatójától zsebre vágniuk, hogy Bécs bizony „a tanügyben jóval meghalad minket”.426 Erősen kisebbségi álláspontot képviselt az öreg Becker Károly belvárosi pékmester, IV. kerületi elöljáró, aki az iskolák túlzott dotációjában látta a deficit egyik fő okát.427 Az 1880-ig teijedő időszakot egyébiránt minden ágazat tekintetében csökkenő arányú invesztíció jellemezte, amely trendet csak az Ördögárok 1877. évi bebolto- zási munkálatai törtek némileg meg. Az 1880-as kölcsönfelvétel következtében a beruházási tevékenység azután 1885-ig megélénkült, majd a Közraktárak, az Elevátor, a Szent István kórház létesítését követően ismét lejtmenet következett. Az 1889-es újabb élénkülést a balparti vízmű mesterséges szűrőkkel történt ellátása (amely csak afféle átmeneti megoldást jelentett) és a megduplázott kövezési munkálatok idézték elő. Az összes költségek 13,82%-ára rúgó, az összberuházások több mint felét kitevő út-, csatorna, rakpartépítkezés, városrendezési-szabályozási tevékenység, a vízvezetéki csőhálózat kiteijesztése mintegy a főváros urbanizációs alapozási munkálatait képezték. Ezek nem tűrtek halasztást, s a közgyűlési többség be is látta ennek szükségességét. Az adófizetők teherbíróképességét meghaladó terhek súlya azonban olykor a fejlesztés-párti városatyákat is szélsőséges megnyilvánulásokra ragadtatta. Busbach Péter az 1880-as beruházókölcsön vitájakor nem átallottapéldául kinyilvánítani, hogy jóllehet „a csatornázást ... szükségesnek tartja, de nem 426 Pesti Napló, november 23.; Bécs hitelekből finanszírozott beruházásainak harmadik legjelentősebb tételét - a vízvezeték (49,2%) és a Rathaus (16,6%) mellett - az iskolalétesítésék (7,2%) alkották az 1862-1895 közötti időszakban. SELIGER—UCAKAR, 483. p. 427 „Amíg azelőtt 300 gyermek tanult egy iskolában, most 30—40 tanuló már külön tantermet igényel" - zúgolódott. Pesti Napló, 1878. november 5. 222
