Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

A cselekvés helyi értéke: helyhatósági törekvések és eredmények - Anyagi feltételek, szervezeti és igazgatási sajátosságok, módosítási törekvések

vélte: „ ...az államnak volna első sorban kötelessége az ország minden részéből összegyülemlő betegek elhelyezése ”. A közhangulattal szemben nyilvánult meg viszont Hegedűs Sándor, aki „sajnálattal említette fel az elvető modort", s a tanács javaslatával szembeni elfogultságot. Egészséges gondolatnak nevezte a konverzió javaslatát: „a főváros sohasem lett volna azzá, ami ma tényleg, ha nem igyekezett volna beruházásait kölcsön útján eszközölni" — hangoztatta.415

Kamermayerék nem hátrálhattak meg. Az 1885. évi előirányzat tárgyalása során a tanács ismét felvetette egy nagy, 22 milliós kölcsön felvételének távlati szükségességét. Ez azonban már nem okozott akkora felhördülést, s csupán Steiger Gyula figyelmeztetett a „ rohamos haladás ” „ veszélyeire ”.416 A hosszas előkészítés eredményeként a közhangulat végül is megváltozott, s 1885 májusában a főváros parlamentje „elvi” határozatot hozott egy 20 milliós, 4,5%-os, 50 éves futamidejű, a „közegészségügyi, közélelmezési, népnevelési, közigazgatási, s egyéb közszükségleti intézmények” fejlesztését célzó kölcsön felvételének szükségességéről.417 A közgyűlési vita során elvi ellenvetés ekkor már nem hangzott el, s a szó inkább csak a fedezetbiztosítás, meg a hitelfelvétel mikéntje körül forgott.418 A kormány alapjában véve bizalommal viseltetett a főváros vezetése irányában, s egyetértett annak óvatos költségvetési politikájával - maga is féltékenyen őrködve az egyensúlyi helyzet fenntartása felett.419 Ezért Tisza Kálmán, mintbelügyminisz415 Pesti Napló, 1880. március 24. A végül megszavazott határozatban a balparti kültelki vízvezeték kiterjesztése, jobbparti létesítése; elevátor és közraktár építése; új kórház és az Erzsébet aggápolda kibővítése került említésre. BFL IV. 1403.a. 193/1880. kgy. sz.

416 Pesti Napló, 1884. november 26.

417 BFL IV.1403.a. 380, 518/1885. kgy. sz. Pesti Napló, 1885. május 7.

418 Busbach Péter is úgy vélte, hogy „ ... rendes budgetjével a város nem bírhatja jodözni a nagyobb elodázhatlan szükségleteket, tehát ezekre kölcsön kell... ”, s elismerte, hogy „... a program nagy része halaszthatatlan munkák sorát tartalmazza, a miknek kivitele 10 milliónál hamarjában többet kíván. Kiterjeszteni a kölcsönt mindjárt 20 millióra, s átalán ajánja a tanács javaslatát". Pesti Napló, 1885. május 7.

419 Egyes kormánypárti sajtóorgánumok ezzel ellentétes híreszteléseknek is teret engedtek, amelyek azoban nem bírtak alappal. A Pester Lloyd például kétségbeejtő képet festett a főváros gazdálkodásáról. A Pesti Napló arról cikkezett, hogy Budapest pénzügyileg rég elsüllyedt volna, ha Tisza ráncba nem szedi. Ám a minszterelnök „ inti és dorgálja, hogy oktalan költekezésekbe ne merüljün; pedig a városnak nagyon költséges szeszélyei vannak, egymásután költséges beruházásokat és sok millióra menő nagy költsönöket terveznek a mit csak azért nem realizáltatik mert a belügyminiszter őrködve útját állja. " Pesti Napló, 1886. május 27.

216