Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
A cselekvés helyi értéke: helyhatósági törekvések és eredmények - Anyagi feltételek, szervezeti és igazgatási sajátosságok, módosítási törekvések
nyesítésekor arcátlanul érvényesíteni kívánó Luczenbacher Pál fanagykereskedőig terjedtek.391 A valós útkarbantartási költségeket jóval meghaladó bevételek forrásarányai (a vasút dominanciája) 1875 és 1890 között nem sokat változtak.392 17. sz. táblázat. Kövezetvám hevételek 1875., 1890 1875 % 1890 % Szárazvámoknál tengelyen 145720 21,08 257259 21,93 Osztr. államvaspálya 208719 30,20 197216 16,81 MÁV 125846 18,21 397617 33,89 Déli vasút 54631 7,90 57258 4,88 Helyi érdekű vasút 463 0,04 DDSg (Duna Gőzhajózási T.) 85614 12,39 112207 9,56 Közraktárak 23524 2,01 Vízijárművek 60576 8,76 114000 9,72 Lánchíd 1925 0,28 Bérkocsi 4449 0,64 8113 0,69 Marhahajtás 3708 0,54 5485 0,47 Összesen 691188 100,00 1173142 100,00 A Lánchíd, majd 1876-tól a Margit híd állami adójának fővárosi forgalmi pótadója nem képezett túlzottan nagy bevételt - az adókezelés viszont annál jobban 391 Utóbbi nem átallotta a szálfák beviteli vámja adótételének csökkentését javasolni - amit a közgyűlés azonban elutasított. A Hon, 1875. január 28. 392 A vasúton beszállított áruk adóarányai a két időpontban 56,31, illetve 55,62%-ot tettek ki; gyakorlatilag változatlan maradt mind a szárazvámokon, mind a vízen regisztrált áruk adőará- nya. A közraktári bevételeknek a hatósági finanszírozáson túlmutató céljai következtében ezek részesedése 1890-ben rendkívül csekély volt. 207
