Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
A cselekvés helyi értéke: helyhatósági törekvések és eredmények - Nemzeti célok, országos–helyi érdekek és hatáskör-viták kormány és helyhatóság viszonyában
bevonta a fővárost is; hiszen például a sokat emlegetett 1870-es „Ideiglenes Utasítás " megszövegezése is — a közhiedelemmel ellentétben nem kizárólagosan a Közmunkatanács, hanem közös FKT-fövárosi munkálat eredménye volt. Ezt a dokumentumot ugyanis hárman: Reitter Ferenc, Szenkirályi Mór és Gerlóczy Károly jc- gyezték.329 Az ezt követően 1873-ban kidolgozott teijedelmes, 202 szakaszos építési szabályzat szintén az 1869-es Pest városi, 72 paragrafusból álló építési rendszabály bővített kiadásának tekinthető. Lényegében az ekkor kialakított szabályozás végül is a jobbparti városrészekre vonatkozóan 1886-ig érvényben maradt.330 Az új rendelkezések kisebb részben az időközben kialakított építési övezetekre, valamint az utca- és egyéb szabályozási ügyekre, nagyobb részben azonban az újonnan felsorolásba vett épületszerkezeti és anyagnormákra, valamint a biztonsági szempontokat érintő előírásokra vonatkoztak.331 329 BFL n.l.a. 360/1870. (szeptember 3-4.), 352/1874., 477/1874. fkt. sz.; Vö. az ezzel ellentétes, csaknem kiirthatatlan vélekedést: az FKT „ az elhanyagolt várost egységes koncepció alapján tudta fejleszteni és összetétele alkalmassá tette, hogy felülemelkedjen a helyi érdekek szűkre szabott határain". GERŐ, 1973. 50. p. 330 BFL rv.1302. 22.661/1869. (július 14.), 23.048/1870. (július 20.) kgy. sz., Vö.: ÉPÍTÉSI RENDSZABÁLY, 1870., KÖZÉPÍTÉSI RENDSZABÁLYOK, 1873. Az építési szabályzatokra vonatkozóan ld. továbbá: Vörös, 1978. 393-394. p., PREISICH, 1964. 55-58. p., HARRER, 1930. 38-43. p. 331 Az általános jellegű, a hatályra és az illetékességre vonatkozó sarkalatos rendelkezések a következők voltak: a szabályzat mind általános meghatározás, mind szövegszerű felsorolás formájában megjelölte azon épületek és építkezések körét, amelyekre a tulajdonosoknak építési engedélyt kellett kérniük a főváros tanácsától, továbbá azokét is, amelyekre csak írásbeli bejelentést kellett tenniük. A hatásköri kérdéseket illetően: az elsőfokú hatóságot a tanács, a másodfokút az FKT gyakorolta, míg a főváros Középítési Bizottmánya - mint a tanács közege - részint a benyújtott építési terveket vizsgálta meg, részint helyszíni eljárásokban segédkezett. A törvény némileg korlátozni kívánta a tanács befolyását, ezért úgy rendelkezett, hogy azokban az esetekben, amikor a Középftési Bizottmány és a tanács között véleményeltérés forog fenn, a döntést az FKT hozza meg. A Közmunkatanács így tehát másodfokú fórum volt, csakúgy mint az esetben, ha valamely építtető fellebbezést nyújtott be a tanácsi határozat ellen. A folyamodási hierarchia teljessége értelmében a közmunkatanácsi határozattal elégedetlen fővárosi tanács végül a belügyminiszterhez mint harmadfokú hatósághoz fellebbezhetett. Új elemet alkottak az építési övezetek kialakítására és a városszabályozásra vonatkozó rendelkezések. Amint az közismert, az FKT 1870-ben építési övezetekre osztotta a várost. Az egyes övezeteket beépítettség és építészeti jelleg szempontjából elkülönítették egymástól. Míg a belső övezeteknél zártsorú beépítést, épületmagasság- és udvari alapterület-minimumot írtak elő, a külső övezetek esetében részint a kertvárosi jelleg érvényesítésére, részint ipari övezetek lé182