Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Várospolitikai tézisek és programok az 1860-as, 1870-es években - Nemzeti centrum, mint lokalitás: a megoldhatatlan dilemma. Szupralokalitás és a főpolgármester szerepe

nem láttak különösebb tragédiát a fővárosfejlesztésben, mert úgy vélték, hogy ami itt épül meg az országban, mindenképpen hazai érdekeket fog szolgálni.10

A nagykörúti törvényjavaslat tárgyalásakor a főváros áldozathozatala kapcsán merül fel immáron harmadízben a fenti problematika. A kormány és az önkormányzat közötti nézeteltérést az okozta, hogy a Nagykörút vonalába eső építkezések ösztönzését a javaslat jelentős adókedvezmény nyújtásával támogatta, amelybe - a város előzetes véleményének kikérése nélkül - a városi pótadó elengedését is belevették. Pest városa tiltakozott az élj árás ellen, jóllehet nem zárkózott el a tehervállalástól. Ameglehetősen éles hangú üzengetések alkalmával ismét előkerült a „hol végződik a városi és hol kezdődik az országos érdek” dilemmáj a.11A várost a lokális érdekek szűkén értelmezett terepének tekintő szemléletmód és érvelés persze mind a parlamenti szélbali ellenzék soraiban, mind a városi képviselőtestületben teret kapott. Simonyi Ernő a Képviselőházban, egyik oldalról, hallani sem akar arról, hogy „a Pesten lakó embereknek egészségéről tán még patikáról és orvosról is ” az állam gondoskodjék, lévén az „a városnak magának érdeke, valamint annak szépítése és kényelmének előteremtése is”. Sa főváros polgármestere is ehhez hasonló logika alapján követeli a belügyminisztertől „ az államigazgatás keretébe tartozó, ám a város által teljesített feladatok után felmerült költségek” visszatérítését, mondván: a nem pesti illetőségűek szükségleteinek kielégítése nem a város dolga.12

Az egyesítéskori kormányok egyik legfőbb törekvése kormány és önkormányzatjátékterének körülhatárolása, a kormányzati kontroll intézményesítése, garanciális szabályok megalkotása volt. Mindez összességében - főként persze az azt megelőző időszak eseti szabályozásával vetve össze - az önkormányzati erőtér némi gyengülését eredményezte.13 Megjegyzendő, hogy az ennek a „hatalomtechnikai praktikumnak” a győzelemre jutását megelőző időszakban, a kiegyezés körüli években a politikai föáramlatot képviselők nézetei között is felfedezhetjük az „önkormányzati bázisautonómia” irányába mutató törekvéseket. Hiszen az 1865 februári válaszfelirat is túlmutat az önkormányzatot pusztán közigazgatási tényezőnek tekintő látásmódon, s azt a nemzeti önazonosság nélkülözhetetlen jellegadó

10 Képviselőházi Napló, 1870. december 16. 266-271., 274-279. p.

11 BFL IV.1303.Í. 769/VI/1870. lvt. sz.; KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ, 1871. június 5. 42-46. p.

12 MOL K 150-1873-V-6-9304. 43.443/1871. (december 12-13.) Pest városi tan. ikt. sz.

13 Vö.: SARLÓS, 1976.; KAJTÁR, 1992.

17