Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
Várospolitikai tézisek és programok az 1860-as, 1870-es években - Nemzeti centrum, mint lokalitás: a megoldhatatlan dilemma. Szupralokalitás és a főpolgármester szerepe
tegrációs törekvések és mentális struktúrák? A válasz erre nem egyszerű, mivel ami szétzilálódott, azt jobbára maguk a kortársak is—már legalábbis, akik hallatták a hangjukat - nemhogy nem tekintették megőrzendő értéknek, hanem egyenesen szabadulni óhajtottak tőle. A városesztétikai igényeknek való megfelelés kényszerétől űzve (a régi Belváros lerombolásával például) a város olykor még legsajátabb történeti alapjai felszámolásáig is eljutott. A városegyesítést követően a lokalitás ilyen „szupra-jellegűvé” alakítása eredményeként községpolitikai tekintetben voltaképpen új településforma jön létre. A többi európai fővároshoz hasonlóan a mienk is - legalábbis az önkormányzatiság, a lokális politikai mozgástér tekintetében - mint elkülönült politikai érdekaggregátum viszonylag gyenge és kiszolgáltatott volt. A helyi közösség avagy társadalmi közeg közvetlen érdekei, környezeti-ökológiai igényei átfogóbb érdekek alá sorolódtak. S mivel a helyi elit ezen folyamatnak haszonélvezője, nem pedig kárvallottja volt, ezért sem Pest-Buda, sem Budapest városatyái részéről nem volt komolyabb berzenkedés a kormányfelügyelet kiterjesztése miatt. Lényegében a metropolisz-koncepció szemléleti horizontján fogalmazzák meg közösségi igényeiket a mérvadó helyi potentátok, csaknem mindig ennek rendelik alá a városélmény szintjén érzékelt közvetlen tapasztalataikat. A helyi szükségleteken túlmutató országos igényű szempontok és követelmények érvényesítéséhez az itteni erőforrások persze nem voltak elégségesek, így a fővárosi községpolitika egyfajta követelődző, az államot folytonosan „zaklató”, ugyanakkor „pazarló közillet” képében tűnt fel. Mivel a városatyák messzemenően azonosultak a kormány fővárospolitikájának „szupralokális” irányultságával és tartalmával, így a kormányzattal, főként a belügyminiszterrel folytatott diskurzust sem a szűk értelemben vett önkormányzati érdekek következetes „védelme”, sokkal inkább a szupralokális érdekek érvényesítése szempontjából legideálisabb megoldásra való törekvés jellemezte.7 A városegyesítés előkészítése és lebonyolítása számos alkalommal feldolgozott téma lévén, e munkában főleg csak a kormányzat, az ellenzék és az önkormányzatok többoldalú diskurzusában felmerült, ám eddig homályban maradt, avagy álta7 .....A főváros nem tekintheti magát csupán önmagáénak, intézkedéseiben ... nem járhat el teljesen függetlenül, hanem mindig figyelemmel kell lennie arra, hogy e város az egész országé... " Az Építési Ipar. 1879. 9. sz. március 2. IS
