Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
Várospolitikai tézisek és programok az 1860-as, 1870-es években
lálták mozgalmukat, amelynek külön érdekessége, hogy a francia szekuláris-anti- klerikális indíttatású, morális tekintetben is liberális modernizációs iránnyal szemben itt a protestáns etikára - ráadásul annak unitárius-nonkonformista változatára - épül rá a lokális népboldogítás sikeres mozgalma és kultúrája.3 A „csavar” abban van (stílszerűek vagyunk, hiszen Chamberlain csavargyáros volt...), hogy a modem város sokrétű kihívásaira egyfajta „archaikus” szemléletmód érvényesítésével és annak morális bázisán keresnek és találnak is megfelelő, ha úgy tetszik konzervatív választ. A dawsoni kitételek az idealista és liberális nacionalizmus helyi változataként is értelmezhetők, hiszen a várost „ a nemzet helyi megnyilvánulásának ” nyilvánították, az individualizmussal szemben pedig „ az összetartó közösség" eszményét hangoztatták. Chamberlain polgármestersége alatt a hetvenes évek elején valósult meg az első igazán aktív városi kormányzati rendszer, amely látványos eredményeket tudott felmutatni: a nagy vagyoni különbségek folytán előálló esélyegyenlőtlenségek csökkentését, a gáz- és a vízszolgáltatás községesí- tését, teljes csatornázást, hatékony fogyasztóvédelmet, a nyomornegyedek felszámolását, stb.4 Hosszas angliai tanulmányút, az ottani önkormányzati rendszer, főként a fíze- tetlcn békebírói intézmény nagyra értékelése jellemezte a városi önkormányzatok komplementer-funkcióit előtérbe állító Gneist-féle tanokat. Akorában számottevő hatású várospolitikus úgy vélte: az egyre sokrétűbb igazgatási funkciókat betöltő állam (Verwaltungsstaat) nem képes ellátni ugyanakkor az egyre szélesebb körű jóléti feladatokat; ezek teljesítése a különféle városi elit-csoportokra (akár a Bildungs-, akár a Besitzbürgertum tagjai) hárul, mely feladatok elől ezek már morális okokból sem térhetnek ki. így szükségszerűen meg kell valósuljon állam és társadalom folyamatos kiegyezése, amely azután széleskörű hatalompolitikai egyensúlyt is fenntart. Gneist a hagyományos honoráciorönkormányzat kezdődő eróziója, illetve át- épülése, s az ekkoriban formálódó, s egyre inkább professzionalizálódó városigaz3 Csak mint érdekességet említjük, hogy egy, a századforduló időszakának debreceni viszonyairól tudósító angol szerző számára sem volt teljesen ismeretlen az ott látott mentalitás, hiszen mint írta: „... the leaders of society belong mainly to the families of the clergy and the professors of the College ... social life has consequently acquired a very exceptional tune, which ... somewhat recalls the descriptions of Puritan life led in England in bygone days... " Palmer, 1903. 133. p. 4 Hennock, 1973. 73-75. p.; 140-145. p.; Jones, 1990. 74. p.; Cherry, 1994. 77-78. p. 12