Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Csoportkép, fővárosi háttérrel – A városatyák - Társadalmi profil

Virilisek és nem virilisek foglalkozási és társadalmi szerkezetét összehasonlítva kétségkívül tapasztalhatók különbségek, eltérések a két csoport között. Ezek azonban nem olyan jelentősek, hogy a kortársak beigazolódni láthatták volna ama balsejtelmüket, hogy majd a virilizmus intézménye „ a fővárosnak magasabb értelmi fokát teljesen ignorálja”, illetve, mely szerint „a kiváltságolt nagy vagyonú osztály igen könnyen talál érintkezési pontokat és gyorsan tud közös előnyökre oly koalíciót alkotni, melynek ellenében nincs konkurrencia ”.234

Mindenekelőtt azt tapasztalhatták, hogy a közgyűlésbe került virilisek - már csak az önkéntes összeírás folytán is - nem is feltétlenül a legnagyobb adózók köréből kerültek ki. Megválasztott reprezentánsaik átlag-adószintje ugyanis alatta maradt az 1200 legnagyobb fővárosi adózóénak: azokénak csupán 72%-át alkotta.235 Másrészt az 1873-ban bizottsági tagsági helyhez jutottak jórésze nem is volt ismeretlen városházi berkekben, hiszen a 236 virilis közül 124 már korábban is városatya volt - többen, mint a nem virilisek közül (!).236

Adónagyság szerint csoportosítva és hasonlítva össze az összeírt 1200 virilist a városházi értékképviselőkkel, ez utóbbiak körében a kisebb adófizetők nagyobb arányával találkozunk. Míg ugyanis az ezer forint alatt adózók aránya az 1200-as csoport tagjai esetében csupán 54,5%-ot tett ki, addig a képviselő virilistáknál ez a mutató 69,5% volt.237

A várospolitika fórumára került virilisek a virilisek 1200 fős összességénél tehát kisebb jövedelmi potenciállal rendelkeztek. S egyéb tekintetben is különböztek a Vörös Károly által oly behatóan elemzett 1200-as nagycsoporttól, hiszen míg a pesti oldal összes virilisei esetében a reálszférához sorolható személyek (a háztu234 A pesti szabadelvű ellenzék kérvénye a képviselőházhoz a fővárosi törvényjavaslat módosítása tárgyában. 1872. január 23.; valamint a fővárosi törvény képviselőházi vitájában, november 27-én Molnár György felszólalásában elhangzott módosító indítvány. In: GÁRDONYI, 1913. 219., 254. p.

235 Az 1200 legnagyobb fővárosi adózó összesen 1 621 222 forint egyenes állami adót fizetett, melynek átlaga: 1351 ft. A 236 virilista közgyűlési tag és póttag összesen 228 509 forinttal adózott; ennek átlaga viszont: 968 ft volt. Vö. VÖRÖS, 1979. 13. p.; Az 1200-as lista adózóinak alsó adófizetési határával kapcsolatban szükséges megállapítani, hogy a Pesti Naplóban a fővárosi Igazoló Választmány által 1873. szeptember 3-tól folyamatosan közzétett virilista névjegyzékek számadatai szerint ezen határösszeg - a Vörös Károly által meghatározott 404 forinttal ellentétben - 199 forintnál húzódott.

236 A 233 nem virilista közül ugyanis csupán 104-en voltak régi városatyák.

237 VÖRÖS, 1979. 13. p.; Pesti Napló, 1873. szeptember végi számok.

107