Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Csoportkép, fővárosi háttérrel – A városatyák - Társadalmi profil

A fővárosi közgyűlés társadalmi összetételét hasonlítottuk össze, s az érintett időszak európai folyamatait véve figyelembe, a nyilvánvaló különbségek mellett, ezúttal is számos meglepő hasonlóságra bukkantunk. Jóllehet az 1848 utáni európai várospolitikai színtér összetett volt és változatos, mégis néhány meghatározó vonás, mint afféle folyamatindikátor csaknem mindenfelé megfigyelhető volt, illetve mélyáramlatként vonult végig a század jelzett időszakán. Ezek a következők voltak: a régi típusú, privilegizált polgárság, s az ahhoz mentálisan erőteljesen kötődő kispolgárság folyamatos háttérbe szorulása az 1840-es, 1850-es évektől fogva; ezen folyamattal párhuzamosan a szabadfoglalkozású értelmiségi rétegek, de főként az ügyvédek, valamint az orvosok, kisebb mértékben a humán értelmiségiek, továbbá a különféle nagyvállalkozói és tőkepénzes csoportok előtérbe kerülése, s ezek intenzív, „civilizátori” aktivitása; majd pedig később, az 1880-as, 1890-es évektől kezdve, ezen körök bizonyos mértékű térvesztésével párhuzamosan, az állami- és kommunálbürokrácia szerepének, jelentőségének megnövekedése volt tapasztalható szerte Európában. S megfigyeléseink szerint pest-budai, budapesti viszonylatban is - kisebb-nagyobb fáziseltolódásokkal - ezen helyzetkép érvényesült.

Nyugat-Európában már 1848 előtt megindult a régivágású kis- és a liberális karakterű nagypolgárság küzdelme, előbbiek képviselőtestületi arányainak csökkenése.221 Arégi patríciusfamíliák még az olyan, archaikus karakterét hosszan őrző város, mint Nürnberg magisztrátusából is hiányoznak 1852 után.222 Még a kicsiny Bécsújhely képviselőtestületében is a hagyományos iparűzés visszaszorulása és az értelmiségi, valamint hivatalnoki státusok előtérbe kerülése figyelhető meg ebben az időszakban.223 A németországi városi táj at az 1850-es évektől részint a birtokos értelmiség, részint a nagypolgárok, kereskedők és gyárosok dominálják.224 A nagypolgári-nagyvállalkozói „ Aufmarsch " nagyjából a nyolcvanas évekig érzékelhető, mely időszakot követően „a polgárság cselekvési lehetőségei immáron túltelj eszkednek a városi kereteken”, s ezen rétegek képviselői a professzionalizálódó hivatalnoki köSzócs, 1977. 10. skk.; Tóvári, 1997. 17-32. p.; Vörös, 1979.; Vörös, 1971. 323^104. p.; Halmos, 2003. 19-40. p.

221 Vö.: Bácskai, 1972.

222 Hardtwig, 1990. 29-30., 44. p.; Lenger, 1990. 100., 104-105. p.

223 FrEISLEBEN, 2002. 97-111. p.

224 HEIN, 1990. 80. p.; REULECKE, 1990. 175.

100