Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VIII. A vár gazdálkodása, a katonaság ellátása

A marhahús súlyának ára nem változott, de kimérésének módja igen, mivel sokkal rövidebb ideig tartott az az időszak, amikor másfél dénárért adták. Koler részesedése is ugyanaz maradt, mint Ziplingeré. Az első és a harmadik időszakban megjegyzi, hogy 20-20 mázsa húst adott át az udvarbíró ellátására. 13. táblázat Egyéb feldolgozott húsneműk elszámolása (1590) Db Ár (dénárVfont Bevétel (mFt) juh és kecske 179 1,5 68,94 bárány és gida 300 1,5 39,12 vlach juh 142 4,0 45,84 hal 2138 1,5 32,07 zsír? „Innsslett" 9,9 lm 4,0 38,48 só 34,29m 1,0 34,29 Összesen 258,74 A vár talán legfontosabb élelmezési cikke a víz volt, bár láthattuk, hogy a katonák rengeteg sört fogyasztottak, ugyanakkor vízre volt szükség a sörfőzéskor, a lovak itatásakor és a kenyérsütéskor is. A várban őrzött élelmiszer-tartalékok évszakonkéntjellemzők: nyáron kevesebb juhot, de több marhát tartottak, télen mindez fordítva volt. Búzából mindig kb. egyévnyi tartalékot halmoztak fel. Sörből nem képeztek tartalékot, romlandósága miatt mindig frissen kellett főzniük. Érdekes, hogy bár a várban mindig jelentős élelemtartalék volt, 1549-1572 között nem találtam adatot arra, hogy a tartalékból mezei sereget élelmeztek volna. Talán ez esetben is az volt a probléma, hogy a vár magas fekvése miatt a szállítás túl sok gonddal járt. Az is elképzelhető, hogy jelentősebb csapatfelvonulásokkor nem a vár, hanem a kastély tárolókapacitását használták fel. Ez azért is célszerűbb volt, mert onnan könnyebben érhették el a malmot.

13 137 A mezei hadseregek raktárélelmezésének kérdésére lásd PERJÉS 1963. 134-143. p.