Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VIII. A vár gazdálkodása, a katonaság ellátása

Nógrád, illetve Hont dikabevételeiböl is. Érdekesebb az 1559. július 7-től 1562. június 5-ig terjedő időszak, amikor a hadi fizetőmesterjelentös összegekkel támogatta a vár ellátását. Az, hogy egy évben a pénzügyi mérleg deficites-e vagy sem, a kamara hozzájárulásától függött: az uradalom még a kiugróan jó 1572. évben is 300 forintot kapott a Magyar Kamarától. A számadás részletességének köszönhetően azt is tudjuk, hogy az 1571. év 1126,87 forint többlete annak is köszönhető, hogy 1570-ből 682,68 forint, az azt megelőzőkből pedig 579,09 forint hátralék folyt be. Az élelemkészlet értéke 2392,71, 1572-ben 1400 forint, annak ellenére, hogy a katonáknak a zsold fejében

10 3665,65 forint értékű élelmet osztottak ki. Murány gazdálkodására jellemző, hogy az elszámolásokban szinte minden bevételnél és kiadásnál igyekeztek pénzben is megadni az értékét, készpénz mégis nagyon kevés forgott a gazdálkodás során. Készpénzre többnyire az élelemellátással foglalkozó emberek fizetése, illetve a húsnemük beszerzése miatt volt szükség. A várhoz készpénz a kamarától, a hadi fizetőmestertől, esetileg a dikajövedelmekből, az uradalom jobbágyai által fizetett cenzusból, a vashámorok és huták adóiból, a murányi és a süvétei vámokból, állati, mezőgazdasági termékek, a vlach cenzus esetleges pénzbeli megváltásából, nyersvas eladásából, a majorság befizetéseiből és a bírságpénzekből érkezett. A kamarai bevételek többé-kevésbé kiegészítő jellegűek voltak, tehát figyelembe vették a gazdálkodás eredményességét. Az éves bevétel és kiadás az 1550-es években még szélsőségesen ingadozott, de az 1560-as években 4700-5100 forint körüli középértéket ért el. Amennyiben nem volt elegendő készpénz, az alkalmazottak fizetését „spórolták" meg, mivel a katonák élelemellátásának zavara esetén, az amúgy éveket is késő zsold miatt a katonák vagy eltávoztak, vagy fosztogatni kezdtek volna. A vár tisztviselőinek és szolgálóiknak fizetéséről elmondhatjuk, hogy lényegében az uradalom jövedelmeiből kellett előteremteni. A várnak ugyanis főleg a készpénzben fizetett feudális járadékaiból, a földjáradékból (cenzus), a hámorok és huták bérletéből, a vámból stb. annyi jövedelme volt, amennyiből ezt megtehette. Hogy ez mégsem mindig történt meg, annak okát abban látom, hogy a kamarától vagy a kamarai adminisztráció különböző szerveitől érkező külső támogatás rendszerint késett, illetve elmaradt, így ezekből az összegekből a vár sürgős kiadásaittalán éppen a kamarába az elmaradt támogatás sürgetésére induló írnok, számvevő 10 „Militibus per solutorem bellicum pro victualibus illis distributis detracti..."