Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

I. Bevezetés, kutatási és szakirodalmi áttekintés

Az elbeszélő források témám szempontjából szinte kizárólag a vár királyi kézre kerülése előtti történéseket, illetve az 1549. évi ostromot tárgyalják, mint például Türk Dániel krónikája, amelyből sok részlet megjelent a Lőcsei Krónikában is. Az ostrom leírását legjobban Bernardo de Áldana emlékiratából,

16 valamint Áldana és néhány, a környezetében lévő személynek az udvarhoz küldött levelei alapján ismerhetjük meg; e levelekben sokszor olyan részletek is találhatók, amelyek kimaradtak a naplóból. Tinódi Sebestyén Krónikájában szintén részletesen tárgyalja az ostromot.

17 E hadi eseményekre vonatkozó források azért fontosak, mert segítségükkel lehet vizsgálni Murány hadászati erejét egy megvalósult ostrom esetében. A várra vonatkozó források a kor hivatalainak fondjaiban keresendők. Mivel egész kutatásom kiindulópontja volt, első helyen kell említenem azt a Magyar Kamara Archívumának Városi és Kamarai iratok elnevezésű fondjában talált udvarbírói számadáskönyvet, amely az 1549-1572-ig tartó időszakból a vár összes bevételét és kiadását tartalmazza. A kötetet a várból küldött részletes számadások alapján állították össze a kamara adminisztrációján.

18 A murányi számadáskötet a kamarai kivonatos számadások közé sorolható. A részletességére jellemző, hogy a pénzelszámolások nemcsak azt tüntetik fel, hogy az összeget kitől és mikor kapták, illetve a készpénz milyen uradalmi bevétel címen érkezett a várhoz, hanem az is szinte mindig pontosan szerepel, hogy kinek, mikor, milyen célra adták azt tovább. Különösen jól használható azért is, mert dénárra pontosan megadja az egyes tiszt16 ÁLDANA 1986. 91-106. és 261-263. p. Az emlékirathoz írt bevezető szerint Szakály Ferencnek nem sikerült kétséget kizáróan azonosítania a szöveg szerzőjét, de a forrás tartalmi elemzése után arra a megállapításra jutott, hogy az emlékiratot eredetileg Áldana vetette papírra: „Az első lapjától az utolsóig megtörtént eseményeket beszél el, más forrásokból jól ismert - és általában találóan jellemzett - helyszíneken, valóságos szereplőkkel." Uo. 46. p. A kötet végén függelékben közölt öt levél közül négyet Bernardo de Áldana, egyet pedig testvére, Juan írt. Az ezek közül 1549-ben írt levél részletesen tudósít a Murány elleni ostromról. Áldana Murány ostromával összefüggésben írt levelei: KORPÁS 1999. 37-57. és 68-88. p. 17 Tinódi krónikájának hitelességét erősíti az az apró epizód, amelyben a szökésben lévő Basó Mátyás elfogásának körülményeit írja le. Tinódi szerint Basót egy környékbeli juhosgazda fogta el, aki ezután Salmnak adta át. Az Udvari Kamara iratai közt található forrás szerint ez a személy a telgárti István vlach volt, akinek Ferdinánd 200 talér jutalmat adott. Az elfogásra az erdőben került sor. ÖStA HKA HFU RN 3 Konv. Dec. fol. 44. 18 MOL E 554 Fol. Lat. 1275. 1-632 p. Az összesítések végén semmilyen aláírás vagy más hitelesítő jel nem található.