Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

IV. A királyi Murány katonai és gazdasági irányítása

adatait familiárisaival végeztette. 1554-töl Werner felügyelői (superintendens) rangot kapott, és mellé kinevezték vejét, Thorda Zsigmondot, aki fokozatosan átvette az ügyek vitelét, önállósága azonban Wernerhez képest csökkent.

51 Egy idő után világossá vált, hogy ez az átszervezés nem elegendő a sokrétű feladatok megfelelő ellátására. Ekkor hozták létre Kassa központtal a Szepesi Kamarát. Szervezete és feladatai is megegyeztek a Magyar Kamaráéval, elvben annak alárendeltje volt. A gyakorlatban (kezdeti ingadozások után) az Udvari Kamara törekvésének megfelelően megkerülte a hivatali utat, és közvetlenül Bécshez fordult. Ezt a fejlődési irányt az is erősítette, hogy tágabb katonai feladatokkal rendelkezett, mint pozsonyi társa.

52 Működésének legfontosabb célja a végvárak fenntartása és a felső-magyarországi főkapitányság alatt szolgáló katonaság ellátása volt. A török elleni védelem Felső-Magyarországon is a várakra összpontosult, amelyek nagy része körül közvetlen kamarai igazgatás alatt álló, kisebb-nagyobb kiterjedésű királyi birtokok, vártartományok terültek el. Szűcs Jenő szerint e várbirtokok összes jövedelme az illető várak eltartását csak kis részben fedezte.

53 A törvényekben, rendeletekben meghatározott helyzethez képest Murány igazgatásában sok kivétellel találkozhatunk. Közülük érdemes először a területi illetékességet áttekinteni. Az, hogy Murány már a kezdeti időszakban a felső-magyarországijövedelmek kezelőjéhez tartozott, jó eséllyel azt is jelenthette volna, hogy 1567-től a gömöri várakkal együtt a Gömör vármegyében utasítása szerint területileg illetékes Szepesi Kamara alá tartozzon (mint Gömör vármegyei vár Alsó- és Felső-Magyarország határán, az utóbbi területén helyezkedett el). Ehhez képest mindvégig az udvarbírói utasítások és a tényleges kamarai gyakorlat szerint is a Magyar Kamara alá tartozott. A korai időszakban, amíg még Werner György kezében volt a felső-magyarországi ügyek kezelése (Eperjesen, illetve később Kassán), legtöbbször a felső-magyarországi jövedelemigazgatóság - a körmöci, illetve a besztercebányai alkamarával párhuzamosan -járt el murányi ügyekben. Az alkamarák kapcsán elérkeztünk a következő kivételhez. E két szerv tisztviselői a vár közelsége és az uradalomban folytatott bányászati tevékenység miatt is részt 51 Szűcs 1990. 11-12. p. 52 A Pozsonyi és a Szepesi Kamara viszonyára uo. 31-34. p. és Kormányzattörténet, 1959. 18-24. p. 53 SZŰCS 1990. 47. p.