Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)
IV. A királyi Murány katonai és gazdasági irányítása
1559 júliusáig a már korábban is az udvarbírákat segítő írnokok (számvevők), illetve a sáfár végezték a mindennapi gazdaságirányítási, illetve élelemellátási feladatokat. A Maskónak adott instrukció egyetlen szót sem ejtett arról, hogy ki végezze a számvevői feladatokat; csupán egyetlen írnokot tarthatott, aki a számadásokat tartozott vezetni. 33 Az írnok (scriba) tiszte már a vár királyi kézre kerülése után is létezett, például írnokként kezdte működését Kaspar Khöler, akit 155 l-ben élésmesternek neveztek ki. Rajta kívül is ismerünk az udvarbíró mellett működő írnokokat, akiket azonban a számadáskönyvben 1549 és 1553 között procurator bonommmk is neveznek, 1554 után literátusnak vagy scribának. Maskó 1559. évi utasításában feltűnő írnok, tisztsége elnevezésétől függetlenül, az addigi számvevői feladatot látta el. A számadáskönyv kimutatása szerint ezért kb. ugyannyi fizetést (77,6 mFt) kapott, mint a Maskó Menyhért második utasításában már számvevőnek nevezett utóda. A gazdasági személyzet felsorolásának hiánya Maskó első udvarbírói utasításában azért is feltűnő, mert bár kapitányi utasítást korábban biztosan kapott, amíg nem ő látta el az udvarbírói tisztet, nem állapíthattak meg megfelelő számú személyzetet ennek a feladatnak az ellátására is. A számadáskönyv fizetési rovatából ugyanakkor Maskó első elszámolási ciklusában, 1559. július 5-től 1560. július 4-ig feltűnik a teljes gazdasági személyzet. A már említett írnok mellett a sáfár (dispensator), aki évi 48 mFt fizetésért tulajdonképpen az élésmesteri feladatokat látta el, két mészáros, egy kulcsár, három pék, egy-egy sörfőző, kádár, valamint egy lovas és három gyalogos volt állandó szolgálatban. Emellett Maskó időszakosan szekereseket és pásztorokat is alkalmazott a gazdasági feladatok ellátására, az 1562. évi ciklustól pedig egy vámost is fizettek. A lovast ekkor még nem nevezik nevén, de tudjuk, hogy őt Emericus Dluhalukának hívták. A vár gazdasági szervezetének átalakítása mögött nemcsak azt a szándékot vélem felfedezni, hogy a legfőbb irányítás egy kézbe adásával a Magyar Kamara a hatásköri kérdéseket igyekezett egyszerűsíteni, hanem azt is, hogy a tisztségek újraosztásával, illetve új elnevezésével jelentős összeget lehetett megtakarítani. Az utolsó udvarbíró, Kiszeli Péter ugyanis már évi 300 mFt fizetést kapott, amelyből egy írnokot és öt lovast is el kellett ugyan tartania, de ez az összeg 50 mFt-al maga33 Az utasítás fenmaradt fogalmazványa, illetve másolati példánya éppen ebben a pontban töredékes, az összeg helye az írnok fizetésénél üresen maradt.
