Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)
IV. A királyi Murány katonai és gazdasági irányítása
őrmester. 23 Az 1565-ben készített összeírás nyolc tizedest sorol fel. (Egyikük 8, kettejük 7 és öten 6 rFt fizetéssel.) Sajnos azonban a Murányban szolgáló tizedesek közül név szerint csak néhányat ismerünk, többségük a vár alatti kastélyban szolgált. A későbbi időszakból ismertek közül többen már csak akkor szolgáltak, amikor a murányi őrség összetétele megváltozott, és létszáma erősen lecsökkent. Nehezen illeszthetők be pontosan a rangsorba a vár alatti kastélyban szolgáló tiszt(ek): a vajda, valamint a tizedesek. Ennek oka, hogy ott a német őrségtől teljesen elkülönülő, más nemzetiségű katonaság (magyarok, délszlávok vagy más szláv etnikumhoz tartozók) szolgált. Bár katonai feladatuk veszélyesebb volt, eleve hátrányba szorultak a németekhez képest. így a 10^0 főnek is parancsoló Horváth Mátyás, aki 1565-ben már kb. tizenöt éve szolgálta Murányt, fizetése szerint csak a hatodik volt a rangsorban, és csak a várban szolgáló tizedeseket előzte meg. A 10 rajnai forintos járandósága a katonai rangsor 6. helyére teszi őt, a kapitány (50 rFt), az alkapitány (30 rFt), a zászlós (20 rFt) az őrmester (16 rFt) és a lelkész (12 rFt) után. Hátrányos és kiszolgáltatott helyzetére jellemző, hogy adataim szerint ő volt az egyetlen olyan murányi tiszt, aki életét a török elleni harci cselekményben vesztette el. (Talán még Pongratz Hägen hadnagy hunyt el a törökkel folytatott harcok miatt. Róla azonban csak annyi tudható, hogy sebesülésébe halt bele Késmárkon, arra azonban nincs utalás, hogy ezt a sebesülést a töröktől szerezte volna.) Dominies (és bizonnyal Maskó) katonai utasítása a kapitányt a várbirtok gazdasági ügyeiben együttműködésre utasította az udvarbíróval. Erre azért volt szükség, mert a kapitány kizárólagosan rendelkezhetett az alárendelt katonaság felett, amely fegyveres erőkkel segíthette a provizort a termény- és pénzjáradékok beszedésében és biztosításában, mivel a provizornak csak néhány fegyverese volt, akikkel nem tudta volna a rábízott feladatokat ellátni. Murányban ezt a két tisztséget 1559-ben egyesítették. 24 23 Az őrmestert eredetileg nagyobb mezei seregek mellé neveztek ki, hogy a hadjárat során az örséget megszervezzék. BAUMAN 1994. 92. p. A német nyelvű forrásokban megjelenő hadnagy „leitnandt", zászlós „feindrich" és az őrmester „wachmeister" kifejezéseket magam is használom, hozzá kell tennem azonban, hogy a korabeli katonaságnál, illetve a murányi hierarchiában ezek a titulusok mást jelentenek, mint a mai katonai gyakorlatban. A tizedes már értelmezhető mai katonai beosztások szerint. 24 A kapitányi és provizori tisztség egyesítése az 1557-1558. évi várvizsgálat után több várban (pl. Sárosban) is előfordult. Trencsénben 1559. május 15-én Garai Jakabot nevezték ki kapitánynak a provizori feladatok vállalásával együtt. KENYERES 1995. 17. p.
