Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)
III. Birtoklástörténet az uradalom kialakulásától a vár zálogba adásáig (1602)
77/. 6. A terület török „igazgatása" A kettős adóztatást és a kor zavaros viszonyait kiválóan példázza, hogy az 1554 után felállított füleki szandzsák Murány környéki kerületét murányi náhijének nevezték el. 107 Ennek az a magyarázata, hogy a török, miután létrehozott a meghódított területen egy szandzsákigazgatási központot, a szomszédos királyi vármegye területét is alaposan felmérte és regisztrálta. A náhijék valójában a „behódoltatás kívánatos irányát mutatják" és nem valóságos közigazgatási központokat. 108 Az így „megszervezett" területeket kijelölték egy szpáhi számára (viszonylag alacsony értéken), akinek ennek a jövedelméből kellett ellátnia magát. Az adóztatás a nyugalom évtizedeiben a török befolyási övezet növelését szolgálta, ezért akár béke idején is érdekeltek voltak az erőszakos fellépésekben, és ebben a polgári igazgatás is segítette őket. „A győri vagy murányi várak köré szervezett török nahijékat ez a szívós előnyomulás hívta életre." 109 Gömör vármegyében természetesen nemcsak a murányi uradalom szenvedett a török adóztatástól. A dikaösszeírásokban sorra vették, hogy a vármegyében található porták közül hányan adóznak a töröknek is. 1567-ben 818 és egyharmadnyi portáról rögzítették azt, hogy a törököknek is fizet adót, és csak 12 (!) portát tekintettek olyannak, amely nem adózik a töröknek, 110 1572-ben és 1573-ban még 18-18 porta volt szabad, de sem előtte, sem utána ( 1567 és 1584 között) már egyetlen portát sem tekintettek a töröktől mentesnek. Az urbáriumokban megnevezett összeghez képest a töröknek sokszorosát fizették az uradalom települései. Ráadásul, amíg az eredeti összeghez képest időszakosan a vár engedett a településeknek, 111 a töröknek fizetett adó Fülek török kézre kerülése után egészen újbóli keresztény kézre kerüléséig (1594) folyamatosan és 107 HEGYI 1995. 43-44. p. és 120. p. 108 Hegyi Klára csak északon több ilyen, a hatvani, illetve a füleki szandzsákhoz tartozó náhijét sorolt fel: pelsőci, sárosvári, egri és ónodi nahijék. Uo. 43. p. 109 Uo. 120. p. 110 MOL E 263 1. köt. 7 p. Ebből a 12-ből érdekes módon 11 Krasznahorkavárallyán volt. (A dikaösszeírások számai nem a tényleges lakosságszámra utalnak, a dikajegyzékek inkább csak a hódoltatás arányainak érzékeltetése miatt érdekesek.) 111 Jolsva 1549-ben az addigi 150 mFt cenzus helyett a háborús pusztítások miatt 75 mFt-ot fizetett. Nagyrőce az 1584. évi urbárium szerint adóját három alkalommal, összesen 36 mFt értékben fizethette, de ez is már csökkentett összeg, mert korábban 72 mFt volt.
