Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

III. Birtoklástörténet az uradalom kialakulásától a vár zálogba adásáig (1602)

volt negyven német katonát (közöttük egy hadszertárost és két tüzért) havi 250 rFt támogatás ellenében a várban tartani és élelmezni.

104 Áttekintve a zálogba adások eseményeit, feltűnő, hogy Fülek keresztény kézre kerülését (1594) követően Murány vára még néhány évig királyi kézen maradhatott, amit részben annak tulajdoníthatunk, hogy a tizenöt éves habom miatt hadászatilag ismét jelentős szerepet láthatott el az alsó- és felső-magyarországi harcokban. Feltűnő az is, hogy 1598-ban a Magyar Kamara tanácsosai levelükben egyáltalán nem támogatták Murány eladását,

105 és az Alsó-ausztriai Kamara tanácsosai sem javasolták, hogy a várat az uralkodó kiadja a kezéből. Az örökjogon történő átadást az uralkodó el tudta kerülni, de a zálogba adást már nem. Éppen a háborús költségek miatt nem volt lehetőség a birtok megtartására, így amikor Rottal olyan ajánlattal állt elő, amelyben kétszeres összeget kínált a Herbersteinnel és vele szemben felhalmozott uralkodói adósságoknak Murányra való beírásáért, a mindig készpénzhiánnyal küzdő uralkodó már nem tudott ellenállni. Rottal ajánlatát ekkor kifejezetten erősíthette, hogy nem tartozott a született magyarok közé, így az ő kérelmének elfogadása a feszült magyarországi Habsburg-ellenes időszakban ebben a tekintetben is előnyösnek látszott. Az engedményezés technikájára véleményem szerint azért volt szükség, mert így az uralkodó el tudott kerülni egy magyar közjogi akadályt. Murányt ugyanis a tizenöt éves háború idején semmi esetre sem kívánta magyar birtokos kezébe adni. A birtokadományozási szokásjog és az erre vonatkozó magyar törvények, amelyekre koronázásakor esküdnie kellett, arra kötelezte, hogy nem magyar honos nemesnek nem adományoz magyar birtokot. Az engedményezéssel elvileg Rottal nem vált ugyan teljes értékű birtokossá, de a gyakorlatban ez tényleges hatalomgyakorlástjelentett. Végső soron pedig az ügylet összes résztvevője, Herberstein, Rottal és végül Széchy Tamás - aki Rottaltól 1609-ben még nagyobb összegért szerezte meg a birtokot - is jól járt. Egyrészt e nélkül valószínűleg soha nem jutottak volna az uralkodónak kölcsönzött pénzükhöz, másrészt az uradalom zálogbirtokosaiként komoly, politikai befolyással is járó tekintélyt szereztek. A murányi zálogengedményezés legnagyobb haszonélvezői azonban a Habsburg uralkodók voltak, ezzel a megoldással ugyanis részben a zálogosok kölcsöneiből finanszírozták 104 ÖStA KA Best. No. 904. 1609. december 16. A Széchyek birtoklására lásd R. VÁRKONYI 1987. 105 ÖStA HKA HFU RN 96 Konv. 1608. Nov. fol. 18r-v és 21r-v. A Magyar Kamara tanácsosai Mátyás főhercegnek, illetve az Udvari Kamarának. Pozsony, 1598. december 10.