Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

III. Birtoklástörténet az uradalom kialakulásától a vár zálogba adásáig (1602)

haszonvételekből el lehet tartani. A Bécsben tartózkodó tanácsosok ezenkívül azt is kifejtették, hogy az urbárium és besztercebányai kollégáik jelentése alaposan alábecsülte a majorság és az uradalom jövedelmeit. Épp ezért azt javasolták, hogy az eddig elkészült írásos anyagokat ismét terjesszék a bányavidéki főkamaragróf és a Magyar Kamara elé, hogy az uradalom tényleges értékét meghatározhassák. A birtok zálogba adását az Udvari, a Magyar, az Alsó-ausztriai Kamarát és a besztercebányai alkamarát is érintő hosszas előkészítő munka előzte meg. Az uralkodót, illetve az Udvari Kamarát elsősorban az mozgatta, hogy Murányt, ha már nem tudta királyi birtokként megtartani, minél jelentősebb ellentételezésért cserébe engedje ki a kezéből. Ennek a szándéknak a megvalósításában az első állomás az volt, hogy a vár kapitányával el tudjanak számolni. Herbersteinnel szemben ugyanis az uralkodó jelentős adósságot halmozott fel. Ennek kisebbik része a vár élelemellátására adott hitelek, a nagyobb rész pedig a számára ki nem fizetett zsold volt. Egyik kérvényében azt állította, hogy 17 évi szolgálatáért egyáltalán nem kapott zsoldot, egészsége megromlott, és azokat a magas költségeket sem kívánja a továbbiakban fedezni, amelyek a hadi kiadások miatt őt terhelik. Ezért az uralkodót arra kérte, mentsék fel kapitányi tiszte alól, de hagyják meg udvarbírói hivatalában, így a murányi bevételekből adósságait ki lehet majd fizetni. (Mivel tudja, hogy máshonnan nem lehet kifizetni.) Javasolta azt is, hogy a katonák létszámát csökkentsék, és a birtokot adják neki zálogba. Két évvel később, mint ahogy arra az uralkodó először parancsot adott, Armbruster Pál magyar kamarai tanácsos jelentette az uralkodónak, hogy az 1596-ig bezárólag teljesen, 1598-ig pedig részlegesen elkészült az elszámolás Herbersteinnel. Jelezte ugyanakkor, hogy szerinte Murányt nem kellene zálogba adni Herbersteinnek, mert ez káros és terhes precedenst teremtene a jövőben. Mit szólnának ehhez a többi - a győri, a komáromi és a bányavidéki - várkapitányok, akikkel szemben szintén jelentős adósságok halmozódtak fel, hiszen minden bizonnyal ők is hasonlóan szeretnék elérni hiteleik kiegyenlítését. A Herbersteinnek való zálogba adás ellen azt is felhozta, hogy addig egyáltalán nem kellene a várat átadni, amíg a teljes elszámolás vele szemben el nem készül. Azt a javasolta, hogy a zálogba adás letétösszege ne legyen hatezer mFt-nál alacsonyabb összeg.