Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

III. Birtoklástörténet az uradalom kialakulásától a vár zálogba adásáig (1602)

Istvánffy Miklós is forrásának használt Magyarországról írott munkáik 1549-1552 közötti részéhez.

49 A hegyi várak hadászati értékéről és szerepéről a szakirodalom sokszor túlzott általánosításokat tett és felületes elemzéseket készített. A várral szemben folytatott egyetlen rendszeres ostrom tapasztalatai azt mutatják, hogy kisszámú őrséggel is jól védhető volt, 1549-ben a legalább tízszeres túlerő csak 41 napi - július 6-tól augusztus 15-ig tartó - ostrom után volt képes bevenni. A leírásokból kiderül, hogy azért került nagy erőfeszítésbe az ostrom, mert a várat nehézfegyverzettel szinte nem lehetett megközelíteni; a várfalak nem voltak különlegesek, de mivel meredek sziklákra épültek, gyalogosan is nehéz volt megközelíteni őket. Bár Áldana nyilvánvalóan eltúlozza saját szerepét a harci események leírásában, kétségtelen, hogy kiváló tüzérségi parancsnokként jelentős érdemeket szerzett Murány és a többi vár elfoglalásában.

50 Az 1548-ban meghozott törvény alapján felállított hadsereg hosszas készülődés és Léva, Szitnya és Csábrág elfoglalása után, június 28-án indult el Murány irányába. A szemben álló felek létszámáról a következőket tudjuk: Salm úgy tudta, csak hatvan védő van a várban „később kiderült, száznegyvenből, mégpedig Magyarország legderekabb és legvitézebb katonáiból" állt az őrség.

51 Mellettük még ötven asszony és gyerek tartózkodott a várban, akik az ostrom során a védőknek hordták a kőgolyókat és a „tüzesszerszámokat", sőt maguk is vitézül csatáztak. Tinódi ettől eltérően, inkább gyengének értékeli a várvédő katonák harcértékét. Igazat kell neki adnunk, mivel a vár elestét közvetlenül az okozta, hogy a „zaskornikok" összeesküdtek: Gergely kovács vezetésével húszan kiszöktek Bebekhez, és elárulták, hogy pusztán tizenhatan tartanak ki továbbra is a várban tartózkodók közül.

52 49 A vár történetét tárgyaló munkák általában Istvánffy Miklós történeti munkáját használták, esetleg a Lőcsei Krónika idevágó részeit. Droppa, Traum, Tomásik, ugyanígy a későbbi feldolgozások, amelyek köztörténeti tárgyalásaik során csak általában foglalkoztak az 1549. évi felvidéki hadjárattal és előzményeivel. Ettől R. Várkonyi Ágnes és Szakály Ferenc eltért, akik Tinódi, illetve Áldana elbeszélését is figyelembe vették. R. VÁRKONYI 1987. 32-33. p. ÁLDANA 1986. Bevezetés. 50 Áldana emlékiratából csak a Murány ostromára vonatkozó részeket tárgyalom részletesen, Szitnya, Léva és Csábrág ostromának leírásából csak azokat a részeket emelem ki, amelyek a hadjáratra és a seregre is érvényesek. 51 ÁLDANA 1986. 100. p, 52 TINÓDI, 368. p.