Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

X. Parasztok, pásztorok, vasasok, katonák és gazdasági tisztviselők Murányban

azért is szükség lehetett, mert a Bécsben összeszedett „katonaanyag" a toborzáskor még fegyverrel sem rendelkezett, így tehát különösebb profizmus vagy harci tapasztalat egyébként sem tudható be náluk.

215 De közvetett bizonyítékok is arra utalnak, hogy a murányi őrséget nem azért választották a németek közül, mert nagyobb harcászati értékkel rendelkeztek. Amennyiben a német zsoldosok a végvárban hasznosabbak voltak, miért csökkentették létszámukat a várban, és miért növelték a magyar/szláv gyalogos csapatok létszámát a murányi kastélyban? Miért nem német zsoldosokat telepítettek a sumjáci és a polonkai palánkokba? Szerintem a tényleges magyarázat az, hogy az adott hadászati helyzetben katonailag célszerűbb volt magyar/szláv őrséget alkalmazni. A német katonák harcértékéről azonban a szakirodalomban is találunk az idealizált képpel ellentétes megállapítást. Perjés Géza szerint „amíg az oszmán zsoldosok kiválogatott elit csapat, addig a nyugati zsoldosseregek a társadalom söpredékéből állnak".

216 A nyugat-európai történeti szakirodalmat kiválóan ismerő hadtörténész emellett még azt is hangsúlyozta, hogy ezeknek a (mezei) seregeknek az állománya hullámzik, békeidőben csak a kereteik léteznek, melyeket háború idején toborzással és katonafogás útján töltenek fel. Összefoglalva annyit lehet megállapítani, hogy alapvetően nem harci ismereteik miatt alkalmaztak a magyar várakban német zsoldosokat. Sokan közülük sanyarú otthoni sorsuk miatt keltek útra, és vállaltak idegen országban katonai szolgálatot. Ezt alapvetően a német nyelvű szakirodalom migrációt tárgyaló munkái is megerősítik. A murányi (és talán a magyarországi) élelmezési gyakorlat a többséget tekintve „a legtartósabb csáberő a német ajkú zsoldos fegyveresek számára".

217 Véleményem szerint a német katonák magyar végvárakban való szolgálatának még igen jelentős összetevője, hogy őket idegen mivoltuk miatt a bécsi hadvezetés a mindenkori magyar viszonyok ellenőrzésére alkalmazta. E tekintetben érdekes párhuzamot mutat a térben és időben közel álló, szintén Gömör vármegyei Krasznahorka, ahol ugyanazt láthatjuk, mint Murányban: a vár királyi kézre kerülése után a fellegvárba német őrséget, a vár alatti palánkba pedig magyarokat vezé215 A harcérték kapcsán azt is meg kell jegyeznem, hogy a várban kevés alkalom nyílott arra, hogy a „csaták megvívására, zárt formációkban való mozgásra, kötelékharcászatra kiképzett és felszerelt landsknechf'-ek ez irányú tudásukat gyakorolhassák. 216 PERJÉS 1999. 21. p. 217 Bán Péter opponensi véleményében a murányi gyakorlat alapján mindezt igazoltnak véli.