Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

X. Parasztok, pásztorok, vasasok, katonák és gazdasági tisztviselők Murányban

A Haiifensteinerre vonatkozó források ekkor már végleg fogyni látszanak. Az 1603-ban letett ügyiratban ugyanis már nincs több irat, de nincs másutt sem az Udvari Kamara Hoffinanz Ungarn iratsorozatában. Itt jönnek segítségre ismét az Udvari Kamara jegyzőkönyvei. Innen két rövid és nehezen értelmezhető bejegyzésből meghökkentő történet tárul elénk. Nagyjából az utolsó kérvénysorozatát követően, augusztus 25-én a veterán harcos bejelentette, hogy egy Murányhoz tartozó pincében elásott pénz talált.

208 Először erről a tényről egy ismeretlen személy csak egy emlékeztetőt juttatott el a prágai kamarai szervnek. A prágai kamara még ezen a napon megparancsolta Hans Steinbergemek, hogy kérjen Haufensteinertöl jelentést az elásott pénzről, ugyanakkor kikötötték, hogy a talált pénzzel az uralkodó tudta nélkül semmit sem tehet.

209 Mintegy két hónappal később, október 17-én Hans Steinberger 1603. szeptember 14-én tett jelentése alapján már azt tudjuk meg, hogy Haufensteiner valójában valamiféle kincset talált egy murányi pincében, amelyet onnan fel is hozott, de azt még nem adta oda sem a Besztercebányáról kiküldött embernek, Michael Schenchemek, sem Kaspar Wanner murányi kapitánynak.

210 Az ügy kivizsgálására Steinberger bizottságot kívánt kiküldeni. Sajnos a talált kincsről további információval nem rendelkezünk. Az eset értékeléseként valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha összefüggést vélünk felfedezni Haufensteiner azon makacs törekvéseivel, amelyeket nemesi kiváltságának elérésére addig tett. Talán úgy gondolta, hogy az uralkodó kamarai szerveit, illetve az uralkodót a kincs bejelentésével végre megenyhítheti, és gyermekei egy nemeslevél kibocsátásával kiemelkedhetnek apjuk alacsony státusából. A kincs eredetét illetően valószínűleg akkor sem tévedünk nagyot, ha azt feltételezzük, hogy nem véletlenül bukkant rá a sasszemü és minden lehetőséget jól kihasználó veterán. Talán egy korábbi hadi vállalkozásának zsákmányát rejtette el, és ezt tüntette fel úgy, mintha véletlenül bukkant volna rá. A jolsvaiak robotterhei és a kocsmáltatási kiváltságok ügyében 1607. május 23-án, vármegyei küldöttek által felvett jegyzőkönyvből három olyan, egykor Murányban szolgáló katonáról értesülünk, akik időközben az uradalom valamely 208 ÖStA HF Prot. Bd. 555. fol. 4I3r. 1603. augusztus 25. 209 ÖStA HF Prot. Bd. 561. fol. 464r. 210 ÖStA 1IF Prot. Bd. 555. fol. 524v. 1603. október 17.