Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

X. Parasztok, pásztorok, vasasok, katonák és gazdasági tisztviselők Murányban

laján egzisztenciájukat vesztett személyek - állás nélküli vagy rosszul fizetett mesterlegények, szegény nemesek kisebbik, vagyontalan fiai, a földesúri szolgáltatás elöl menekülő jobbágyok vagy kalandvágyó fiatalok - jelentkeztek katonai szolgálatra, akik létüket ezáltal a hadsereghez kötötték." Szántó Imre egyúttal kiemeli, hogy a 16. század második felében megnőtt a német zsoldosok száma, a kisebb várak őrsége általában magyar volt, s a magyar és német őrség között gyakran támadt feszültség abból, hogy a németek jobb ellátásban és magasabb fizetésben részesültek.

151 Tény, hogy a Habsburg központi szervek és tanácsadóik sokkal inkább megbíztak a német származású katonákban, mint magyar társaikban. Talán elegendő ebben a tárgyban Lazarus Schwendi véleményét idézni, aki az 1577-ben, Bécsben tartott haditanácskozáson fejtette ki, hogy minden fontos helyre német katonákat kell helyezni. 52 A közelmúltban Magyarországon a korszakkal foglalkozó összefoglaló munkák népesedési fejezetei nemcsak a végvárakban szolgáló, német származású katonaság demográfiai hátterét hagyták figyelmen kívül, hanem a már az Árpád-kortól Magyarországon élő németség migrációs és demográfiai viszonyait sem tárgyalták. Magyarország etnikai helyzetét ismerve ugyanakkor felvetődik, hogy a magyarországi németség hozzájárult-e a végvárak utánpótlásához, ugyanis a 16. század jelentősebb városai német többségűek voltak.

153 Tudjuk azonban, hogy ezek népesség-utánpótlásra szorultak: inkább tehát a hadsereg jelentett utánpótlási bázist a városoknak. A közelmúltban H. Németh István a kassai polgárok és katonák együttélésének bemutatásakor bizonyította, hogy a városban állomásozó német katonák új migrációs forrást jelentettek a „saját reprodukciójára képtelen város" számára.

154 Kassára jórészt azok a katonák települtek, akik valamely kézművesmesterséget űztek a seregben, de közönséges zsoldosok, valamint tisztek is polgárjogot kaphattak a várostól. A betelepülők a Német-római Birodalom területéről (többek között Nürnbergből, Stuttgartból, Meissenből és Elzászból) és Sziléziából kerültek a városba. A polgárjog megszerzését sokszor egy-egy városi özveggyel kötött házasság útján érték el. isi SZÁNTÓ 1980. 62. p 152 GEŐCZE 1894. 528. p 153 ENGEL 2001. 219-220. 154 II. NÉMETH 1997. 183-185. p.