Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

X. Parasztok, pásztorok, vasasok, katonák és gazdasági tisztviselők Murányban

Murányi kapitányaink pályafutásában közös jellemző, hogy kinevezésük előtt mindannyian mezei csapatoknál is szolgáltak, Dominies és Maskó a Murányt övező hadszíntereken is. Volt tehát alkalmuk a török elleni harcmodor megismerésére, illetve a hadvezetésnek lehetősége nyílt képességeik megítélésére. Dominies még ahhoz a generációhoz tartozott, amelyik felnőtt, aktív katonaként élte meg a mohácsi katasztrófát, de számára talán még ennél is súlyosabb élményt jelenthetett a középkori szlavóniai és horvát területek elvesztése, feltételezett egykori szülőföldjének pusztulása. Maskó és Herberstein azonban már egy új generáció képviselői. Ismert, hogy a Habsburg-kormányzat számára kezdetben milyen nehézséget okozott, hogy német-osztrák származású, alkalmas katonai vezetőkkel lássa el a magyar területeken a török ellen küzdő csapatokat, illetve még nehezebb volt, hogy kellően harcedzett, a török elleni harcmodor ismeretével is felvértezett várkapitányokat találjon. Murányba azonban már nem magyar származású és a Habsburg-ház iránt feltétlen hűséges kapitányok kerültek. Úgy tűnik, kinevezésükben ez utóbbi feltétel legalább olyan fontos volt, mint harci tapasztalataik. A bányavidék finanszírozása alapján feltételezhető volna, hogy Maskó Menyhért után cseh vagy morva nemzetiségű kapitány került a vár élére. Ez azonban nem valósult meg. Feltűnő, hogy murányi kapitányságuk alatt vagy azt követően mindhárman jelentős alsó-ausztriai birtokokat szerzetek. Ennek anyagi alapját tehát részben a murányi kapitányi időszakban kellett előteremteniük. Tették ezt úgy, hogy zsoldjukat nem vagy alig fizette az uralkodó, sőt sokszor még ők hitelezték a katonák zsoldját is. Ez megengedi azt a feltételezést, hogy a kapitányi-prefektusi poszt olyan jelentős jövedelmekkel járt, amelyek lehetővé tették a birtokszerzést. Ugyanakkor egyik utasításukban vagy más iratban sem maradt nyoma annak, hogy hivatalosan rendelkeztek volna valamilyen jelentős haszonvétellel (a bírságpénzek elenyésző jövedelmet jelenthettek csupán). Sőt a ránk maradt források között csak olyannal találkozunk, amelyek éppen eltiltották őket ettől. Valószínűleg a tiltások ellenére mind a kereskedelemben, mind valamilyen mezőgazdasági tevékenységben is részt vettek. Ez Dominies esetében olyan jelentős eredménnyel járt, hogy unokaöccsére végrendeletében 10 ezer rajnai forintot hagyott. A hálátlan utókor azt is a feltételezheti, hogy a vár és az uradalom készpénz- vagy természetbeni jövedelmeiből a maguk hasznát is gyarapították. Gondolok itt például arra, hogy a vár számadáskönyve szerint a nyersvas eladásából mindvégig mázsánként 1 mFtjöve-