Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VIII. A vár gazdálkodása, a katonaság ellátása

részének tekintették, s ezért inkább integrálásukat javasolták: meghatározták, hogy egy zászlóalj mellett hányan szolgáljanak, mekkora legyen az ellátmányuk.

159 Philipp von Kleve azt ajánlotta, hogy már a katonák toborzásakor ügyeljenek arra, hogy csak házasok kerüljenek a csapatba.

160 Azokat, akik mégis szolgálónőket akarnának magukkal hozni, ne szerződtessék. A helyzet tehát egyértelmű: ha már nem oldható meg, hogy a zsoldoslétformából kizárják a nőket, legalább az erkölcsöket védelmezni kell, a kapcsolatokat házassággal törvényes keretek közé kell terelni. A német zsoldos életből hozott példák alkalmasak a murányi helyzet megértésére is. Bár a Murányban élő asszonyok nem mezei sereg mellett teljesítettek szolgálatot, feladatuk itt is hasonló lehetett. Azt is tudjuk, hogy a vizsgálóbiztosokkal szemben a központi hatóságok számoltak ezzel a helyzettel. Dominies és Herberstein kaptányi utasításának 19. pontjában ugyanis előírták, hogy bár a katonáknak nem szabad megengedni, hogy szolgálólányt tartsanak, ha valamelyikük mégis megtenné, nőül kell vennie őt. Az élelmiszer-fejadagok ezért nem tekinthetők magasnak. Az 1552. szeptember 19-től 1554. június 2 l-ig számított 21 hónap elszámolásából az árszabást megállapító személyeknek feltűnt, hogy a murányi katonáknak az elszámolt (a limitált árú és mennyiségű) élelmen felül még 590,6 mFt értékben osztottak ki élelmet, amelyet azonban addig sem pénzzel, sem szolgálattal nem egyenlítettek ki. Hasonló módon halmozódhatott fel az az összeg is, amelyet 1571-ben és 1572-ben írtak jóvá a vár számadásában az előző évek hátralékaként. A limitált mennyiségen felüli fogyasztás megértéséhez tehát az is hozzátartozik, hogy jelentős számú, nem szorosan katonai feladatot ellátó személyt is élelmezni kellett Murányban. A kenyér árszabásából kitűnik, hogy a limitált mennyiség szétosztásából (egy korecből előállított 32-33 kenyér) 32-33 dénár, ha ezen felül kenyeret értékesítettek, akkor egy korecből 50, 80 vagy 100 dénár bevétele is származott a várnak. A marhahús árszabása 1574 áprilisában, Maskó újabb utasítása alapján változott meg. Egy font marhahúst szeptember 29-től április 24-ig (Szent Mihálytól Szent Györgyig), 208 napon keresztül két dénárért, azt követően 157 napig másfél dénárért mértek. A változást azonban nem sikerült azonnal bevezetni. I. Miksa öt hónappal 159 Uo. 154-156. p. 160 Uo. 156. p.