Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VIII. A vár gazdálkodása, a katonaság ellátása

Murányban legszembetűnőbb az az arány, amely a vásárlásra fordított összeg és a kimért élelem értéke között mutatkozik (kb. 1/3-2/3). Eszerint évente mintegy 2000 forint „haszon" maradt, amely részben abból származott, hogy a tizedterményekért nem a várnak kellett fizetnie. Mivel ez a nyereség ténylegesen soha nem került hozzá (lásd alább), a vár egészen az 1570-es évekig évi ezer forint körüli készpénztámogatásra szorult. 1571 -ben és 1572-ben azonban már az látszik, hogy maga is elő tudta teremteni azt az összeget, amellyel a szükséges élelem beszerzését megoldották. A vásárolt élelem árát igyekeztek a katonákra áthárítani, velük megfizettetni. A marhahús kiméréséből ráfizetés származott, részben a mészárosnak és a kapitánynak kiosztott mennyiség miatt. Az 1569. év példáján bemutatva számokban ez a következőképpen alakult: 960 forintot fordítottak marhavásárlásra, amely ellenértékeként 546 forintot írtak jóvá a katonák zsoldjában, 184 forintért adták el a 149 darab marhabőrt, és kb. 15 forintot kaptak a marhafaggyúért, tehát 215 forint veszteség keletkezett. Ha azt a 60 mázsa húst, amelyet a kapitánynak és a mészárosnak térítésmentesen adtak, a katonáknak kimért áron számolták volna el, akkor még kb. 90 forint bevétele is lett volna a várnak. Ez azt mutatja, hogy a másfél dénáros limitált ár alacsonyabb volt a hús tényleges áránál. N. Kiss István Sárospatak várának terménybevételeit elemezve az uradalmi alkalmazottak és a várőrség belső fogyasztását a készlet 11%-ában állapítja meg.

128 Tokajban, N. Kiss István szerint, „a kimért hús értéke, valamint a bőr és a faggyú eladásából származó készpénzbevétel jóval nagyobb összeget tett ki, mint az állatok felvásárlására fordított summa". Minden eladott marhán 72 dénárt kerestek, ami így évente mintegy 686 Ft haszonnal járt (25,8%). Bár a tisztek ellátásáról külön gondoskodtak, és így a húsért a várnak fizetett összeg 4395 mFt volt, a marhákat csak 2662 mFt-ért vették. Ezek után 1571 -ben mégis áttértek a húsellátás pénzbeli megváltására,

129 ami N. Kiss szerint hátrányosabb volt a várnak, a húsvásárlásra kapott előleg ugyanis magasabb volt, mint az addig kimért napi katonai húsfejadag ára. Ez előnyös volt a saját tábori mészárosokkal rendelkező németek számára, akik annyit költöttek húsra, amennyire szükségük volt. N. Kiss számításaiban nem vette figyelembe sem a feldolgozással, sem a beszerzéssel járó költségeket, ráadá128 N. KISS 19607b. 15-30. p. 129 N. KISS 1973. 98. p.