Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VIII. A vár gazdálkodása, a katonaság ellátása

szült urbáriumok a murányi uradalomban 22 települést soro ltakfel.

82 Az 1573. evi összeírásban Muránylehota és Murányhosszúrét (Dluhaluka) puszta faluként szerepel, lakosaik a vár alatti kastélyba menekültek a töröktől való félelmükben. Muránylehota egyáltalán nem fizetett tizedet, valószínűleg Hosszúrét lakosai sem, de mivel őket Murány alatt sorolták fel, ezt nem lehet biztosan megállapítani, Kisröce és Lubenyik teljesen elnéptelenedett, földjeiket, legelőiket a szomszéd falvak használták. 1584-ben Kisrőcét, Sumjácot, Hosszúrétet és Lubenyiket sorolták az elhagyott falvak közé. Murányról (pontosabban Murány aljáról) pedig azt jegyezték meg, hogy az 1574-es török pusztítás után a lakosok a vár alatti kastélyba (palánkba) költöztek, és egyáltalán nem műveltek földet. A tizedköteles falvak csökkenésének másik oka a falvak vlachosodása volt. Az uradalom öt falva, bár a 16. század második felében végig elkerülték a török hódoltatást, vlach településnek számított, így nem kellett tizedet adniuk. Véleményem szerint sokkal óvatosabban kell megítélnünk a 16. században a dézsmaszedésre vonatkozó utasításokat, mint azt eddig IIa Bálint tette. Ebben az időszakban ugyanis a középkori gyakorlathoz képest jelentős változás következett be az egész dézsmaadminisztrációban, amelynek a török megjelenése és a tized kezelésnek a katolikus egyháztól a világi közigazgatáshoz kerülése volt az oka. Mivel a tizedigazgatás ekkor a Magyar, illetve a Szepesi Kamarához került, teljesen új keretek határozták meg a tizedszedés irányítását. Hozzá kell azt is tenni, hogy ez a kezdeti időszak a 16. század végére, a 17. század elejére lezárult, és a Habsburg kamarai igazgatás ekkortól már rutinszerűen kezelte a tizedigazgatást. Ezért is félrevezető, ha 17. századi tizedutasításból próbálunk következtetni a korábbi időszakban folytatott gyakorlatra.

83 VIII. 2. 2. A tizedbérlet összege A gömöri tizedbérlet összegéről fennmaradt első előterjesztést az Udvari Kamara készítette az uralkodónak.

84 A jelentést készítő tanácsos ellenezte, hogy az uralkodó a bányavárosi, uralkodói kézben lévő várak és a rézművek ellátására bérelt tize82 MAKSAY (szerk.) 1959. Az 1573. évi urbárium a 313-329. p., az 1584. évi urbárium: MOL E 156 Fasc. 24. No. 31. 83 ILA 1957. Az utasításokra vonatkozó fejezet: 88-91. p. 84 ÖStA IIKA HFU RN 3. Konv. 1550. Jan. fol. lr-v és 9r. Bécs, 1550. január 3.