Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VIII. A vár gazdálkodása, a katonaság ellátása

felségjogon vagy a rendek megajánlása alapján befolyt összegeket.

6 A források természetéből adódó hátrányt először Sugár Istvánnak sikerült elhárítania, aki Eger egy évre vonatkozó számadását dolgozta fel, és megállapította, hogy „okvetlenül fel kell tárni a magyar végvárak itt-ott lappangó töredékszámadásait, el kell végezni [...] összehasonlító vizsgálatát, mert csak azok adatai birtokában válnak teljessé a végvárakra vonatkozó ismereteink".

7 Kenyeres István a magyarországi birtokok igazgatásáról írt tanulmányában az Ember Győző és Sugár István által felvázoltakat követve bizonyította, hogy egyes várak saját erejükből is képesek voltak a várbeli katonaság élelmezésére és részben a zsoldfizetésre is.

8 Érsekújvár és Eger esetében a vár fenntartására rendelt uradalom és a külön jövedelmek szinte teljes egészében fedezték a várbeli katonaság zsold- és élelemszükségleteit, több várnál pedig jelentős százalékban járulhattak hozzá, így például Szatmárban és Tokajban. Ez a rendszer, amelyet alapjában véve a tizedbérletekre építettek, a 16. század második felében jelentős szerepet játszott a végvárrendszer fenntartásában. Ebben a rendszerben az uradalmak számára nem nyílt lehetőség a majorban folytatott korszerű gazdálkodásra vagy kereskedelmi tevékenységre, a fő cél a minél nagyobb (elsősorban termény-) bevételek elérése volt. Ezzel a módszerrel a katonaság alapellátását, a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen élelmiszereket és részben a zsoldot sikerült biztosítani, ugyanakkor tervszerű gazdálkodásra nem nyílt lehetőség, az uradalmak csupán mint jövedelemkezelő egységek működtek. Murány gazdálkodásának középpontjában természetesen a várban szolgálók ellátása állt. Néhány kivételes évtől eltekintve ezt az esztergomi érsekségtől bérelt Gömör, néha pedig a Torna vármegyei gabona- és bortizedre alapozták.

9 Kisebb jelentősége volt a váruradalomhoz tartozó falvak terményszolgáltatásának, a vlach cenzusból származó juhoknak és egyéb javaknak, valamint a kamarától kapott sónak. A murányi allódium elenyésző mértékben járult hozzá a vár bevételeihez, szerepe inkább a termények, állatok őrzésére, gondozására korlátozódott. Murányba kezdetben érkezett jövedelem Szepes vármegye dikájából, egy-egy alkalommal 6 EMBER 1996. 263. p. és 1. lábjegyzet. Szekfü Gyula „sürü bozót"-nak nevezte a védelem költségeinek és fedezetének problémáit. HÓMAN-SZEKFŰ é. n. 125. p. 7 SUGÁR 1983. 153. p. 8 KENYERES 2001/b. 1402-1403. p. 9 A fejezetben a terjedelmi korlátok miatt nem közlöm az összes számadatot, illetve táblázatot. Ezeket lásd: SARUSI KISS 2001.