Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)
I. Bevezetés, kutatási és szakirodalmi áttekintés
A vár és az uradalom birtoklástörténetét - a középkori előzményekre vonatkozóan jórészt a szakirodalom eredményeit figyelembe véve - 1612-ig kísértem figyelemmel. Az 1602-1612 között a vár zálogba adásai kapcsán keletkezett, rendkívül bőséges forrásanyag ugyanis sok tekintetben a korábbi időszakra hasznos. Murány kapcsán két, a kapitány katonai feladataira, és öt, az udvarbírák, illetve a prefektusok gazdasági feladataira vonatkozó utasítás maradt fenn. (A kapitányi és provizori tisztséget a Magyar Kamara 1559-ben, Maskó Menyhért kinevezése alkalmából egyesítette.) Ez kiemelkedően jó arány a magyar végvárak esetében, ráadásul fennmaradt egy, a Magyar Kamara által kinevezett tizedszedőknek kiadott tized-, valamint egy hadszertárosi utasítás is. 2 ' A vár élelméről, felszereléséről és fegyverzetéről készült inventáriumok a végvárkutatók kedvelt forrásai. Murányról több ilyen várleltár áll rendelkezésre. 22 Várakozásaimhoz képest sokkal jelentősebbnek bizonyultak a gömöri tizedjegyzékek. Egyrészt azért, mert IIa Bálint gömöri monográfiája ezeket csak egyetlen évre hasznosította a hódoltatás szempontjából fontos mennyiségi adatokat illetően (egyébként csupán névtani elemzésre használta), másrészt azért, mert a tizedjegyzékek közt elszórva több, elsősorban a vár elszámolásához tartozó forrást találtam. (Például az egyetlen olyan jegyzéket, amelyből név szerint megismerhetők a vár alattikastélykatonái, valamint a vár 1572., 1578., 1582. és 1590. évi elszámolásaihoz tartozó nyugták, elismervények vagy a vashuták és -hámorok kimutatásai). 20 (Pl. két bebörtönzött rabló megkínzásáért és az elítélés utáni felakasztásáért fizették 1565-ben a hóhért). Kenyeres István a várak számadástípusait kategorizálva ezt a számadástípust a kivonatos számadástípusok közé sorolta, és megkülönböztetett főkönyvi, bevételtípusok szerinti (ezeken belül pedig különböző időszakokra szóló) számadásokat is. A részletes számadásokkal összevetve megállapította, hogy mélységüket tekintve nagy különbségek vannak köztük, általánosságban pedig megjegyezte, hogy a magyar végvárak hasonló számadásköteteit leginkább a makroszintű vizsgálatokra tartja alkalmasnak. Elsősorban azért, mert ezeket a várak udvarbírái, „a vezető uradalmi tisztviselők" készítették saját nézőpontjuk szerint, és vétlen vagy szándékos pontatlanságokat tartalmazhatnak. A pontatlanságok felderítésére az ellenőrök számadásait vagy a kamarai véleményeket tartja alkalmasnak, bár ezekről megjegyzi, hogy kevés maradt ránk. KENYERES 2002/a. 21 Mindezen utasításokat jelentős forrásértékük miatt közzé is tettem. KENYERES 2002/b. 471-509. p. SARUSI KISS 2002.; SARUSI KISS 2004/b. 22 1551-ből: MOL E 156 Fasc. 75. No. 43. fol. 10r-14r.; 1558-ból MOL E 211. III. ser 22. t. fol. 217r-228v.; 1584-ből MOL E 156 Fasc. 24. No. 31. 24-55. p.
