Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)
VII. Vasgyártás és vasgazdálkodás
haszna származott a városnak a nyersvas eladásából, amelyhez még különféle, összesen 367,5 mázsa vasért 533,41 mFt járult. Ebből 55,17 mFt hasznot könyveltek el. Az 1847 db sinvasat 8 md-ért értékesítették, amelyből 36,94 mFt hasznot könyvelhettek el. Besztercebánya nemcsak a készvas felvásárlását tartotta fontosnak. A város bírája a tanács engedélyével még 1548-ban kölcsönzött egyik állandó eladójuk, Steffi Alexi fiának 50 forintot, hogy Murány alatt/alól vasat bányásszon/vásároljon. Ez az adat, valamint a város fémvásárlás-eladás kapcsán keletkezett elszámolásai azt mutatják, hogy Besztercebánya legalább a szűkebb környezetében és valószínűsíthetően inkább a nyugati irányba értékesítő vaskereskedelmi központnak számított. Északi és keleti irányba ugyanis azok a felső-magyarországi városok kereskedhettek, amelyek a murányi bányászvidéktől északra és keletre helyezkedtek el (Lőcse, Kassa). A nyugati irányba való kereskedésre utal a Selmecbányának eladott acél és vas. Rimaszombat a török hódoltság észak felé terjedésével hasonló szerepet játszhatott, mint az említett városok, Rimaszombat azonban valószínűleg nem tartott fenn Besztercebányához hasonló acél- és vasraktárat, hanem a város vaskereskedői szállították a fémeket a hódoltság területére. A murányi vaskereskedelem 1547. és 1549. éveit tekintve szintén azt látni, hogy a kereskedelem a földbirtokos nagyurak ellenségeskedései, illetve a Murány ellen folytatott ostrom ellenére sem szakadt meg, sőt meglehetősen jelentősnek tekinthető. Ez két dolgot mutat. Az egyik az, hogy a vasnak állandó és biztos piaca volt, másik pedig, hogy a vashámorok és -huták a zavaros belpolitikai viszonyok ellenére is tudtak annyit termelni, hogy az osztrák/stájer vas nem nyerhetett jelentős piacot Felső-Magyarországon. A várban működő kovácsműhelyeknek a vas megmunkáláshoz szükséges szerszámok, illetve a nagy igénybevételnek kitett tárgyak készítéséhez acélra is szükségük volt. Acélt nem tudtak előállítani a murányi uradalom vasmüvei (cenzus címén soha nem érkezik acél a várba), ezért azt a Csetnek környéki vasművektől vásárolták, amit egy 1555. és egy 1578. évi adat is igazol, utóbbi esetben „Gregor Besteller von Schitnickh" adott el egy mázsa acélt 2,25 mFt-ért a várnak. 76 A vár provizora - számadásai szerint - állandóan és nagy mennyiségben vásárolt faszenet is, amely a kovácsmühelyeknek és a puskapor előállításának is elen76 Gömöri tizedjegyzék 1578/12. füz. 17. nyugta. Murány, 1578. október 12. A nyugtát „mein altt fertrawtter freinder" Emerischko Dluhaluka hitelesítette pecsétjével.
