Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)
VII. Vasgyártás és vasgazdálkodás
folyamatosan tudott termelni". Mindezt azért kell kiemelni, mert mind Maksay Ferenc, mind IIa Bálint a török pusztítások miatt azt feltételezték, hogy a vasmüvek nem működtek rendszeresen, s ezért az uradalom vastermelése visszaesett. IIa Bálint az 1573. évi urbáriumra hivatkozva egyenesen azt állította, hogy a „16. század második feléből egyértelműen arról értesülünk, hogy a bányászat a török megjelenése és a bányák kimerülése miatt teljesen megbénult, a hámorok kihűltek, a kohók kialudtak, legfeljebb elhagyott épületek álltak". 68 Jóllehet már 1997-ben a számadáskötet alapján bizonyítani tudtam, hogy a 16. század közepén, a török hódítást követően nem esett vissza a vasbányászat és -feldolgozás, 64 sajnos IIa Bálint állításai makacsul tartják magukat. 70 Ki kell tehát ismételten jelentenem, hogy sem a kiváltságra vonatkozó adatok, sem az urbáriumok adatai nem alkalmasak a vasgyártás csökkenésének kimutatására. Az 1572-ben keletkezett kimutatás szerint összesen 24 működő hámor vasban fizetett adója 167,87 mázsa, az 1573-as év adója (18 működő hámor) 140,72 mázsa, 1578-ban pedig 30 hámor által termelt 150,32 mázsa igencsak jelentős mennyiség. Az 1572. és az 1578. évi adatok azt is mutatják, hogy a működő hámorok száma nem jelenti feltétlenül azt, hogy több hámor nagyobb mennyiségű vasat állított elő. A 20%-kal kevesebb hámor több mint 10%-kal több vasat adózott, tehát inkább az üzemidő határozta meg a termelt vas mennyiségét, nem a hámorok száma. 67 Uo. 96. p. Ezt annyival lehet kiegészíteni, hogy immár elmondhatjuk, több forrás alapján is tudjuk bizonyítani a folyamatos működést. 68 ILA 1944-1976. I. 284. p. Máshol pedig: „A [lakosoknak a murányi uradalomban] legfőbb jövedelmük a bányászat és a szénégetés lenne, azonban a bányák műveletlenül állnak, így legfőbb jövedelmükkel, a szénégetéssel sem kereshetnek." Uo. 235. p. „A Garam-völgyön a bányamüvelés megszűnt, nem állott tehát semmi a pásztornép útjába, egyedül övé volt az erdő és az erdei legelő." Uo. 293. p. 69 SARUSI KISS 1997. 70 KOLLMAN 2005. 77-79. p. Bár Kollmann Örs László is ismerte Heckenast megállapításait, IIa - forrásokkal kellően alá nem támasztott - következtetéseit még a Mohács előtti időszakra is visszavetítette. „A termelés csökkenése tehát tény, de abban már lehettek különbségek, hogy az egyes településeket és a bányászat egyes ágait mennyire érintette." Téves az a következtetése is, hogy az urbura-mentességek és -kedvezmények egyértelműen a vasbányászat és -feldolgozás hanyatlására utalnak.
