Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VII. Vasgyártás és vasgazdálkodás

vasadó-elszámolások, valamint az Udvari Kamara által az uradalom zálogba adása előtt készített összesítés. így lehetőség nyílik arra, hogy a vasgazdálkodást hosszabb időszakon keresztül vizsgáljuk. Vámból csak az 1552. és 1553. évben származott vasbevétele a várnak, a többi évben a vas cenzusként került oda, soha nem vásárolták. A huták után járó cenzust és a vas eladásából származó bevételeket 1552-ig együtt tartották számon. Bár nemcsak a huták utáni cenzust lehetett pénzben beszolgáltatni, hanem a hámorok utáni adót is, a természetben beszolgáltatott vas értéke általában meghaladta a készpénzfizetést. Ez azt jelenti, hogy a vár gazdasági vezetését irányító provizor inkább természetben követelte a hámorok adóját.

44 A cenzus és a vasbevételek az 1560-as évek fordulóján érték el csúcspontjukat, míg 1571 után enyhén visszaestek. Érdekes, hogy szinte mindig vittek át a következő évre tartalékot, tehát állandóan rendelkeztek bizonyos készletekkel. A 16. század második fele vasbevételeinek adatai viszonylag folyamatos és egyáltalán nem jelentéktelen vasbányászatról tanúskodnak. Mindezek alapján úgy tűnik, nem indokolt Maksay Ferenc megállapítása, miszerint a vastermelés folyamatosan csökkent ebben az időszakban, sőt 1570-ig egyre növekvő tendenciát mutat. Ezt követően a vaskitermelés mennyisége inkább stagnált. Heckenast Gusztáv következtetését, hogy a vastermelés az uradalomhoz tartozó vasművekben folyamatos volt, a számadáskönyv és a várszámadások nyugtái egyértelműen megerősítik. A hámorok akadozó termelése pedig „a feudális termelési viszonyok között természetes jelenség" volt, nemcsak Magyarországon, hanem szerte Európában.

45 A 16. századi Svédországban a parasztok csak akkor gyártottak vasat, ha megduzzadtak a folyók.

46 A murányi uradalom adózási elszámolásaiból sikerült a vasfeldolgozásra vonatkozó új forrásokat találnom. Ilyen források hiányára már Heckenast Gusztáv is felhívta a figyelmet: „A sokoldalú vizsgálatnak a források nem kedveznek. Főleg a termelési időt nehéz tanulmányozni a XVIII. sz. előtt."

47 Heckenast mindezt azért 44 Heckenast Gusztáv szerint a természetben fizetett cenzus primitívebb, mint a készpénzzel megváltott. HECKENAST 1991. 82. p. 45 Uo. 92. p. 46 BRAUDEL 1985. 373. p. Hozzáteszi, hogy ahol kohó van, minden folyóvízapadás munkanélküliséget okoz. 47 HECKENAST 1991. 116. p.