Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)
VII. Vasgyártás és vasgazdálkodás
korábban Feigel ismét a várhoz csatolt, de Bebek aztán megint elvette. Összegezve tehát: nem ö, hanem Bebek használ jogtalanul jövedelmeket. Feigel fogadkozott, hogy egyetlen magyar dénárt sem vesz el a jövőben ebből a bányából, hacsak nem kap rá engedélyt az uralkodótól vagy a kamarai tisztviselőktől. A jelentés folytatásában beszámolt a néhány nappal korábban Murányban járt biztosok tevékenységéről is. Szerinte a biztosok ezt a hegyet (vasbányát) is megvizsgálták, és ők is megállapították, hogy nem Bebekhez tartozik, hanem az uralkodóhoz, amiről Gömör vármegye közgyűlése előtt Feigel meggyőződött. Mindezek után kijelenti, hogy nem tudja, mi az uralkodó szándéka a heggyel, de felhívja a figyelmét, hogy ha ezt a bányát/hegyet a Bebekeknek adná, a továbbiakban az összes addig Murányhoz tartozó alattvalónak a Bebekeknek kell fizetniük a készpénzcenzust. Különös kár lenne pedig a hámorosok („hammerschmidt"), szénégetők, favágók („holtzhacker") és azon emberek elvesztése, akik a hegynél dolgoznak. Bebek is éppen azért akarja a készpénzadózást magának megtartani. Feigel azt is írta, hogy korábban (ahogyan arról már jelentett), ha más, nem Murányhoz tartozó telkeken és helyeken hámorokat és hutákat akartak építeni, közel a hegyhez és a vasérchez, akkor Murány várától kértek helyet. Feigel jelentésének következő, kifejezetten érdekes megállapítása, hogy a Vashegy nem földesúri, hanem uralkodói tulajdonban van („dyser berek nicht eynem hernn sonder eynem konig zugehörtt"), amennyiben pedig újabb bányákat nyitnak, az uralkodónak rövid idő alatt óriási bevételei származhatnak belőlük. Megjegyzi továbbá, hogy azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az uralkodó biztosai felmértek, a Bebekek közül sem Bebek Ferenc, sem más nincs tisztában. Az udvarbíró rendkívül tanulságos jelentése után nézzük meg, milyen keretek között látta el azon feladatait, amelyek ezen a területen ráhárultak. A vasgazdálkodás irányítását Murányban az udvarbírák, majd később a várkapitányok látták el. Feigel Péterről tudjuk, hogy kiváló bányászati szakember hírében állt. Elképzelhető, hogy Stájerországból származott, de lehetett annak a Johannes Feygelnek a rokona is, aki 1550 táján lőcsei polgárként bukkant fel. 31 Utasítása szerint a várhoz tartozó sok ásványkincset a legnagyobb haszonnal kellett a vár hasznára fordítania, az elhagyott bányákat újra művelésbe kellett vonnia. Utóbbit adózási engedményekkel ösztönözhette. A megművelt bányákban dolgozók régi kiváltságait nem 31 Feigelre: SZŰCS 1990., valamint HECKENAST 1991. 89. p.
