Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VI. A vár katonasága, építményei és fegyverzete

mellett új építményeket sorolnak fel.

175 Ekkor tűnik fel először a zászlós háza, amely alatt a vár legnagyobb borospincéje helyezkedett el, a lelkész háza, ahol leginkább zabot és árpát tároltak, egy torony a kapu felett, ahol gabonát és lisztet tartottak, a kádár háza, a kovácsműhely, az alkapitány háza, a hadszertár melletti ácsműhely mellett még egy lőportorony. A sörkamra („cella cervisiacea") szintén új épület, amely alatt a kapitány saját pincéje volt, és ahol mézet tartottak. Ami a legérdekesebb: a várban egy palotát („palatium") is felsoroltak, ahol két bronztrombitát tartottak. Istállót is építettek a „Scharffenek"-nek nevezett helynél (ez sokszögletű épület lehetett, innen elnevezése). Itt sorolják fel azokat az eszközöket, amelyek a felvonó működtetéséhez szükségesek, így valószínűleg ez az az építmény, amelyet a felvonó köré/mellé húztak fel. A kastély építményei között egy tornyot, egy valószínűleg jól kiépített kaput és a Maskó kapitánysága alatt épített kutat sorolja fel az 1584. évi leltár. A vár és kastély építménye mellett még a Murány „oppidum"-ban található malmot és a városon kívül található méhészetet („apiarium") sorolja fel a leltár. A felsorolásból láthatjuk, hogy a vár területén Maskó Mátyás prefektus hivatalból való kilépéséig újabb és újabb helyiségek épültek. Az élelmet és a fegyvereket meglehetősen keszekuszán tárolták, bármelyik helyiségben bármit-élelmet, szerszámokat, konyhafelszerelést vagy hadfelszerelést - elhelyezhettek. Kezdetben nem törekedtek arra, hogy a természetben kapott adókat a vár területére szállítsák, aminek a mostoha raktározási körülmények miatt sem volt sok értelme. Az 1584. évi leltár azonban már arra bizonyíték, hogy ezzel a gyakorlattal felhagytak, feltehetően azért, mert a falvakban elhelyezett tartalékokat a török sokkal könnyebben megszerezhette, sőt ezek az „éléstárak" talán kiemelten vonzották is a martalócokat egy-egy település megtámadására. Az 1558. évi várvizsgálat Murányra vonatkozó megállapításaiból Csorba Csaba azokat a részleteket emelte ki, amelyek jól illeszkednek abba az elképzelésbe, miszerint a középkorban épített hegyi várak már nem voltak képesek a 16. századi ostrommódszereknek ellenállni (mivel gyakran olyan magaslatok mellé építették őket, amelyeken a támadók ágyúkat állíthattak a falak töretésére).

176 Pontosan idézi, hogy a falakat néhány helyen magasítani szükséges, a mellettük található sziklát 175 MOL E 156 Fasc. 75. No. 43 fol. 24-55. 176 Csorba Csaba szerint az ostromot Áldana vezette. CSORBA 1995. 128. p.