Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VI. A vár katonasága, építményei és fegyverzete

valaki Egerből, „de láthatóan Bornemissza minden vállalkozása, kezdeményezése zátonyra futott". „Bornemissza, látván a bécsi udvar, a pozsonyi Magyar Kamara, a besztercebányai rézmüvek és a murányi ágyúöntöde jóvátehetetlennek tünő és méltán indokolatlan késedelmeskedését", Pozsonyba, majd onnan Bécsbe ment.

55 Ez alkalommal is felkereste a kamarát és az Udvari Kancelláriát, és memorandumban kérte, hogy Trencsénből szállítsák Egerbe azt a két ágyút, amelyek alkalmasak a török által belőtt, nagy kaliberű ágyúgolyók kilövésére.

56 Sugár István szerint a „feltárható levéltári forrásokból az tűnik ki, hogy a megrendelt hat nagyobb falkonéta és két mozsárágyú végül is nem készült el".

57 Domokos György szerint ugyanakkor két egri ágyút biztosan Murányban készítettek el, és azok 1556-ban már Egerben voltak.

58 A részletes 1556. évi murányi elszámolásból tudjuk meg, hogy ágyúöntés címén kiknek milyen munkákért fizettek:

59 a Miglészről származó Zsigmond fazekasnak kemencék készítéséért, javításáért és az ágyúöntő formák kialakításáért 25,75 forintot;

60 a vár katonáinak (Pomer, Paul, Adam, Florianus, Leopoldus, Achatius, Chritophorus, Paul Biber és Joann Pomer) május 7. és november 10. között 56,19 forintot (napi 8 dénárt). Négy „külsős" 10 forintot kapott az új ágyúk körül végzett munkákért, a nagyrőcei Bálintnak, Bernárdnak és Mártonnak 2-2 mFt-ot fizettek, hogy az ágyúhoz szükséges vasalást elvégezzék, a szintén nagyrőcei László ugyanezen munkájáért, amit azonban két hónapig végzett, 4 mFt-ot. Az 1557. évi elszámolásból megtudjuk, hogy a fazekasoknak az ágyúk készítéséhez szükséges kemencék és az öntőformák készítése körüli munkákért („circa fornaces et formas bombardarum") 18,76 forintot fizettek, ugyanekkor az ágyúöntők („fusoris bombardarum") 35,67 forintot kaptak. 1557-től az 1560. esztendőkig a várban dolgozó ágyúöntőmesternek folyamatosan utaltak ki vasat, de csak az 1558-1559. évi számadás részletezi, hogy Mathias Zeugwartnak 55 Uo. 80-82. p. 56 Uo. 85-88. p. 57 Uo. 88. p. 58 DOMOKOS 2005. 21020. rekord. 59 MOL E 554 Szalay-gyüjtemény 1727. t. sz. föl. 20-21. 60 („fornacem maximam ad funendas Bombardas aptam bis vei etiam ter reparandi denuo et argillam sine matériám pro forma bombardarum semper paranti et laboranti".)