Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VI. A vár katonasága, építményei és fegyverzete

különféle okokból úgy látták jónak, hogy ezt aláírják (a jelentés mellé esküjükről másolatot csatoltak). Ezt követően a biztosok elkezdhették azt a munkát, amiéff valójában Murányba küldték őket. Az élésmesterrel közösen elkészítették a katonák elszámolását 1556. december 3 l-ig terjedően. Ebben kimutatták az összes katonának kiosztott élelem értékét, és mellékelték azt a kivonatot, melyet az élésmester készített a vár élelemkészletéről. Az élelemtartalékról megjegyezték, hogy az különösen azért fontos, mert az ellenség a kapu előtt áll. Véleményük szerint elkerülhetetlen, hogy akkor teremtsenek elő minden ellátmányt, amikor a Szepességbe vezető út biztonságos, mert ha máskor teszik, dupla összegbe kerül, és még az ellenség veszélyeztetésével is számolniuk kell. A továbbiakban a biztosok arról írtak, hogy a katonák és a kapitány között nagy ellenségeskedést találtak. Ennek oka az, hogy a kapitány magasabb zsoldot állapított meg annak a 60 puskásnak („haggenschützen"), akiket az uralkodó az őrség megerősítésére küldött, mint a régi katonáké volt. A biztosok úgy látták, a kapitány és a legénység ellentéte akkora, hogy Dominies nem maradhat tovább a zsoldosok élén. A kapitány ugyanakkor kijelentette, hogy az uralkodónak Murány élére született német kapitányt kellene állítania, sok más ok mellett azért is, mert ő horvát. Továbbá azért, mert ő már nem kíván tovább szolgálni, egészsége igencsak megromlott, így várja, hogy az uralkodó elbocsássa a szolgálatból. A biztosok úgy látták, hogy nemcsak a kapitány, hanem a katonák pótlása is időszerűvé vált. Utóbbiak ugyanis a legmesszebbmenőkig sérelmezték, hogy közülük sokan már hét éve szolgálnak a várban, de számukra még nem engedélyezett az uralkodó, illetve a kapitány szabadságot. Kijelentették, hogy úgy szolgálnak Murányban, mintha rabok lennének. A biztosok szerint ha őket kifizetik, a katonák többsége el fog távozni. Ezért a legsürgősebben gondoskodni kell a katonák pótlásáról is. Végezetül a két biztos emlékeztette az uralkodót annak a 200 drabantnak a sorsára, akiket a kapitány mindaddig a saját költségén tartott. Kérik, hogy őket még egy hónapig alkalmazhassa, hogy a vár alattvalóit megvédhessék. A jelentés vége felé ismét kérik az uralkodót, hogy az általuk tett eskü miatt feltétlenül fizesse ki a murányiakat a rendelkezésre álló hat hét alatt. Mint a jelentésből kiderül, a biztosok meglehetősen válságos helyzetben találták a vár katonaságát. Magatartásukat kisebb lázadásként értékelhetjük, ami azonban könnyen megérthető. Hasonló esetek máskor is gyakran előfordulhattak. Erre