Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VI. A vár katonasága, építményei és fegyverzete

katonáknak az élelmezésére fordítottak, akik a mustra bekövetkeztéig meghaltak, vagy a várból (elszámolás nélkül) távoztak. Ezek az arányok a másik, Salamon kapitány alatt, Győrben szolgáló német zászlóaljnál is hasonlóan alakultak. A mustra előtt benyújtott elszámolások szerint, és a mustrakor is a várban tartózkodó, még élő katonáknak kiosztott élelem értéke: 13 192 rFt 55 kr 1 d volt, a mustra alkalmával pedig még 2933 rFt 31 kr-t egyenlítettek ki a zsoldösszegböl. Az elhunyt és eltávozott katonák között a mustra előtt 5186 rFt 41 kr értékű élelmet osztottak szét. A mustramesterek tehát mindkét esetben a meghalt/eltávozott katonáknak kiosztott élelmet is úgy számolták el, mintha az a ténylegesen kifizetett zsoldhoz tartozna. Látható, hogy az uralkodó mustramesterei egészen a kifizetés napjáig elszámolták az élelmet, ugyanakkor a katonák szolgálatát csak november 23-ig, illetve 28-ig számolták el. Hasonló eljárás még 1551 -ben a komáromi katonák tiltakozását váltotta ki. Erről egy parancsból értesülünk, amelyben az uralkodó Sigmund Wilpacher élésmesternek megparancsolta, hogy a komáromi őrség mustrájakor csak az április 1 -jéig kiosztott élelmet vonhatja le élelmükből, mivel a katonák nehezményezték, hogy azt az élelmet is le akarják vonni, amit április 1 -jéig és a tényleges mustra közötti időszakban osztott ki számukra az élésmester.

17 Szerencsére ismert három komáromi katona esete is a tényleges zsoldfizetésre.

18 Hanns Franckh, Leonhart Pronauer és Michel Deichtenfurttner komáromi „Lantzkhnecht"-ek, 1557 februárjában az uralkodóhoz fordultak kéthavi zsoldjuk kifizetése ügyében. Azért kérték a soron kívüli kifizetést, mert egészségük megromlása miatt parancsnokuk szabadságolta őket, hogy gyógy kezeltessék magukat. Erre azonban nem volt pénzük.

19 A másolat hátoldalán található kancelláriai feljegyzés szerint a kérvényt eljuttatták a hadi fizetőmesternek, azzal az utasítással, hogy készítse el a három komáromi német katona elszámolását. A február 10-én kelt feljegyzés után csak egy napnak kellett eltelnie ahhoz, hogy az alábbi kimutatás elkészüljön: 17 ÖStA HKA GBÖ Bd. 67. fol. 142r 1551. május 15. 18 ÖStA HKA HFU RN 6 Konv. 1557 Apr. fol. 8-9. Bécs, 1557. február 7. körül. Másolat. 19 Kérvényükből megtudhatjuk, hogy a magyar királyt 16, illetve 22 éve magyarországi hadjáratokban és várakban hűségesen szolgálták. Betegségeik pedig az ősellenség kegyetlen és hosszas fogsága, valamint lőtt sebek miatt alakult ki. Kérvényükben egyébként ígéretet tettek, hogy felépülésük után ismét szolgálatba állnak.