Fabó Beáta - Holló Szilvia Andrea: Budapest térképeinek katalógusa 2/1. 1873-1949 (Budapest, 2003)
Útmutató a katalógus használatához
Ha a térkép címét kettőnél több nyelven is megadták, a térképen első helyen szereplő címet leírjuk és a többi variációra zárójelben utalunk. Ha a térkép tokján, címlapján, hátoldalán más cím szerepel, akkor az eredeti cím mellett ezt is feltüntetjük. A címben előforduló mellékinformációkat is itt vesszük figyelembe (pl. 2. kiadás, 1. lap, esetleg - szolgálati használatra) • „Méretarány” A méretarányt a térképen szereplő formában adjuk meg, zárójelben az aránypárra történő átváltással (pl. 1:15 000). A korai térképeken nem a méretarányt, hanem az azt kifejező aránymértéket tüntették fel. Amennyiben a térképen a méretarány nincs feltüntetve, de megbecsülhető, akkor ezt kb. jellel jelezzük. Ha a méretarány nem becsülhető meg, vagy erősen torzított, akkor ma.n. (méretarány nélkül) szerepel a leírásban. Változó méretarány esetén: a méretarány lehet térképen belül fokozatosan változó, amire aránypárral (pl. 1:18 000 - 1:22 000) és/vagy a „torzított” szóval utalunk. • „Készítő, Kiadó, Nyomda” E rovat tartalmazza a térképet készítő személy vagy intézmény, valamint a kiadó és nyomda nevét a tevékenység megjelölésével. A közreműködők közül első helyen a szerzőt tüntetjük fel (általában azt, aki rajzolta, szerkesztette), majd felsoroljuk a további fontos közreműködőket (metszette, másolta stb.) A hitelesítőket, mivel általában nem térképészek, hanem hivatalnokok, nem közöljük. A második helyen a kiadót, a harmadik helyen a nyomdát tüntetük fel. Személy esetén: a neveket egységesítjük, nem írjuk le a térképen szereplő egyes névváltozatokat, azok a névmutatóban szerepelnek, pl. Ruttkay Mihály = Rutkay, Michael. Az egységes név kiválasztása a szakirodalomban elfogadott név vagy a leggyakoribb előfordulás alapján történik. A korai időszakban magyar és idegen név (latin, német) használata párhuzamosan előfordul. Ezek közül többnyire a magyar névváltozatot választottuk. A nem magyar nevek esetében a névelemek sorrendje: vezetéknév, keresztnév (vesszővel elválasztva). A személyek mellett megjelölt foglalkozást, beosztást nem tüntetjük fel (pl. mérnök, hadnagy, földmérő, tanár). Több szerző esetén általában hármat sorolunk fel, a többire ... jellel utalunk. A felsorolásnál csak akkor használunk pontosvesszőt, ha a vessző (,) írásjel nem teszi egyértelművé: hogy pl. két névről van-e szó, vagy egy idegen névről, ahol a vezeték- és a keresztnév el van választva (pl. Kiasz; Ulmann). Intézménynél: a teljes nevet kiírjuk, kivéve néhány ismert, gyakran szereplő intézményt, melynek rövidített névváltozatát használjuk (pl. BUVATI). Az 1950 utáni rövidítések nagy része a teljes névvel egyenértékű használatot élvez, így azokat nem oldjuk fel (IBUSZ, OTP, UVATERV stb.). Ha az intézményen belül a szerző ismert, 15
