Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

EGY BUDAPESTI ÍRÓ MŰHELYEI - KALLA ZSUZSA: A dolgozószoba mint műalkotás

Jókai karosszéke Perőfi Irodalmi Múzeum „ » Valami csodálatos hangulat... van minden tárgyon...«" méretű tükrök, üvegfelületek, amelyek mintegy megsokszorozzák a látványt, akaratlanul kissé elbizonytalanítják a szemlélőt, relarivizálják a teret; valamint a nagyméretű puha textilek, kárpitok, bőrök, amelyek a melegséget, zártságot, barlangszerűséget sugallnak. A drapériák színeiben talán a nemzeti színekre való finom utalás rejlett: „A dolgozó szoba falai zöld szövettel vannak bevonva, a padló pedig vörös szőnyeggel ékes. De a fehér szín sem hiányzik. Ott hever mindjárt az ajtó mellett egy hatalmas jegesmedve-bőr. Fehér az, mint az éjszakai satk hava, ahonnan idekerült." A trófeaszerű, preparált fejű állat más asszociációkat is kelt, játékosan utal arra a gondolatra, mintha Jókai a medvét maga ejtette volna el, s ebben az ötletben Jókai-hősök természetfeletti sokoldalúságának fénye vetül vissza megalkotójukra: „Ami végre is nem olyan képtelenség. Hiszen aki annyi mindenre képes, aki azonkívül, hogy nag)- költő, még politikus, művész, újságíró, természertudós, kertész meg egyéb, - hát mérr ne lőhetne jegesmedvét is?" Az élettelen tárgyak tömegében a természeti erők jelenlétére egyedül a Feszty Árpád tervezre kandallóban égő tűz utal. Az eleven lények hiánya - nem tartozik a szobához a korban divatos papagáj, szobakutya, dísznövény - növeli az enteriőr múzeumi jellegét. Minden bizonnyal nem tudatosan, inkább magától értetődően, ugyanakkor erőteljesen Ivarnak a szemlélőre a gyűjteményszerűen, tömegesen tartott tátgyak. A Jókai által mindig gondosan felhúzott, különböző hangokon kopogó, ütő órák különös akusztikus élményt adtak, s a 34 UO.