Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

EGY BUDAPESTI ÍRÓ MŰHELYEI - KALLA ZSUZSA: A dolgozószoba mint műalkotás

bemutató díszszekrény előtt. A kompozí­ciók megtervezettsége ellenére nem érez­ni kényszeredettséget, a figura önként és valószínűleg szívesen állt a kamera elé. Mi késztethette az idős Jókait ezekre a kitá­rulkozó gesztusokra, hog)- feladva magán­szférája védettségét, mindenkor szívesen álljon a nyilvánosság rendelkezésére, eltűr­je lakása köztérré válását? Népszerűségnö­velő írói hiúság vag)' a festőműtermek sike­reinek példája? Jókai motívumai a dolgo­zószobája kialakításakor minden bizonnyal sokkal többrétűek, s noha az elrendezés módja sokat köszönhet a Makart-műter­meknek, az összhatás visszafogottabb, sze­mélyesebb, befelé irányulóbb: bizonyos elemekkel önmagát szólítja meg Jókai. Nem a beérkezett író kényszerű reprezen­tációja ez az enteriőr: védettséget jelentet­tek számára a tátgyak, a felhalmozás, a gyűjtés; növelték biztonságérzetét, a tár­gyak lehorgonyozták a múlt pillanataihoz, történeteket idéztek fel, egyszerre voltak számára személyes emlékek és ihletők. Mintegy művi gátat alkottak az én és a kül­világ között, s ugyanakkor be is vezették az érkezőr Jókai saját világába. Fogadótermé­ben, akárcsak egy arisztokrata ősgalériában a látogató szembesült az írói életút fordula­tainak rekvizitumaival. A látványelemek keltette erőreljes benyomást voltak hivat­va növelni a későbbiekben a Jókai által gyűjtött és vásárolt, hatásosan elrendezett dísztárgyak az ezüst babérkoszorúktól a fe­21 hér medvebőrön át a keleti handzsárokig. Jókai emeleti rezidenciájába Fesztyék műtermén át vitt az út (bár volt cg)- köz­vetlen feljárás is.) Ez a hatalmas, gerendás famennyezettel fedett tér, a sarokban egy gótikus baldachinnal, ahol esténként csak a „pajrakapunyi" kandalló világít, a Feszty­körkép világát idézte - bár voltaképpen nem volt idegen Jókai „avar" tárgyú művei­nek (A varchoniták, Dalma) díszleteitől sem: „[...] kő-angyalok, hadi-bárdok, cserkesz­tőrök, perzsa sisakok, kirgiz kucsmák, íjak, puzdrák, pajzsok, dárdák, katrincák, mise­mondó ruhák [...] Legfelül egy hortobágyi bika hatalmas koponyája meresztgeti üveg 99 szemeit". Szándékoltan hangsúlyos épí­tészeti elem, egy gótizáló díszes falépcső vezet az emeleti szintre, ahhoz a csúcsíves, drapériás nyíláshoz, amely a Jókaihoz veze­tő ajtót rejti. Ahol az ebédlőben az „ó-ve­• > 23 lencei bútorzatban, a csavart lábú szekré­nyekben, a falon függő képekben nag)- gyönyörűségünk is teliének, ha szemközt előttünk nem volna az ajtó, a dolgozó szo­ba, a Jókai dolgozó szobája\ [Szívós Béla ki­emelése.]" - írja a Vasárnapi Újság tudósító­ja, megerősítve azt a korabeli vélekedést, hogy az idős Jókai Fesztyék szalonjának Jókai Fototéka, 55-58. sz. Ld. ehhez E. Csorba Csilla: Jókai Mór és a három lábú szörnyeteg, In: Steinert Ágota (szerk.): Évek és színek. Tanulmányok Fábri Anna tiszteletére. Budapest, 2005, 255-268. old. A fentiek ellenpontja a rendkívül igénytelen, külső tekintetek elől elzárt, apró hálószoba: „Egyszerű faragott ágy van benne, felette édesanyja és felesége arcképe. Egy pár szék, egy asztal még s ennyi az egész!" Szívós Béla: Jókai dolgozószobája. VU 1893. december 30. 923. old. 22 Uo. 921. old. 23 Feszty Masa visszaemlékezése szerint az utolsó dózse elárverezett bútoraiból vették meg „a huszonnégy faragott, kemény reneszánsz széket és régi brokát karosszékeket". Feszty Masa - Ijjas Antal: Feszty Árpád élete és művészete. Budapest, [1966.] 59-60. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom