Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

EGY BUDAPESTI ÍRÓ MŰHELYEI - M. SZILÁGYI KINGA: „A szőlőtő halhatatlan"

jainak jobban megfelelő, nagyobb kétszintes irodaépületet emeltek. A nagyobb alapterület miatt az épület előtti kis díszkert szinte teljesen eltűnt. A majoros ház, átalakítva és mára frissen felújítva, szerencsére megmaradt, falán kicsiny dombormű képében tekint ránk az író. A kert 1976 óta kultúrtörténeti értékként védett, országos jelentőségű természetvédelmi terület. A Természetvédelmi Hivatalnak helyt adó épületben kicsiny Jókai emlékszobát rendeztek be. Az emléktáblába vésett idézet szerinr a svábhegyi birtok volt az igazi ihlető táj: „Édes zöld fáim! Ha egyszer valaki idejön azt kérdezni, miért tudtam többet dolgozni nyáron, mint télen, mondjátok meg neki, hogy ti is ott voltatok akkor." Végső nyughelyét is csak kedves fái alatt tudta elképzelni. „Úgy akarom és meghagyom, hogy itt hagyjanak pihenni a Svábhegyen. El ne vigyenek a Kerepesi úti kertbe, a sok kérkedő márványoszlop közé. Tegyenek oda a négy fehérlevelű hársfám alá. A hársfák megőriznek engem, én meg a hársfákat." Kívánsága nem teljesült. A nemzet halottja, annak rendje s módja szerint, a Kerepesi temetőben kapott végső nyughelyet. A sírra a svábhegyi kert kapujának fájából faragott síremlék került. Később azonban a hálás utókor ezt is kicserélte egy méltó márvány síremlékre. A Jókai-kert látogatói a Svábhegyen ma egy gondozott, beállt, idős díszkert és egy extenzíven fenntartott erdőskert vagy parkerdő különös keverékét járhatják be. A bejátat átkerült a Költő utca felső részére, ami valóban könnyebb megközelítést jelent, mint az eredeti, völgy felőli bejárat. A gépkocsival való behajtás onnan aligha lett volna megoldható. A kerti út kézenfekvő, ámde szerencsétlen, tájidegen módon aszfaltburkolatot kapott. Az út enyhe ívvel és lejtővel kanyarodik be az irodaház elé, előtte a város felé tekintő keskeny oldalkertben, hársfák árnyékában áll az író kőasztala és Róna József Jókai szellemét idéző Anakreon szobra. A majoros ház előtti kertrész, az egykori „munkakert" ma gondozott díszkert, bár a feketefenyő fasor erősen rontja a kerti képet. A felső rézsűt ma is zárt szélvédő fásítás, beállt ligeterdőszerű növényzet borítja. Az irodaházon túl elterülő kerti teraszt néhány idős, elvadult gyümölcsfa, alma- és köttefa szegélyezi. Szőlő- vagy gyümölcsöskert nyomát sehol nem látni. A Madártani Intézet „ideiglenes" faháza körül, valamint a Steindl-ház felett - a természetvédelmi célokkal összhangban természetszerű erdő képét mutatja a felső kert, gazdag vadvirágos rét csalogatja a rovarokat és a madarakat, hatalmas, olykor 100 évnél is idősebb fák, bükk, vérbükk, hárs, magas kőris, vadgesztenye vonzzák a tekintetet. Ezek egy része talán még Jókai korából származik, más részük a szőlőkultúra leáldozásával megindult spontán erdősülés tanúi lehetnek. Az elmúlt években a madártani bemutató mellett szabadtéri kőzettárlat is helyet kapott a kertben, de a természetes fauna is rendkívül gazdag. Az utólagosan kialakított geológiai sétány - a vitathatatlan természetvédelmi, oktatói, szemléltetői célok ellenére - sem igazán illeszkedik a kert térszerkezetébe, karakterébe. A völgybe lefutó egykori szőlőskert helyén ma részben lakótelek van, részben zárt kaszálórét. A faház mögött, a meredek rézsű padkáján kicsiny zöldségeskertet ala-