Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)
EGY BUDAPESTI ÍRÓ MŰHELYEI - M. SZILÁGYI KINGA: „A szőlőtő halhatatlan"
tészgazdászati jegyzetek középpontjába is a szőlőt állította, annak gondozásán keresztül vallott természetszeretetéről. Hitte, hog)' a jó gazda számára minden szőlőtőke, s minden gyümölcsfa vagy „lombfa" egy-egy sajátos személyiséggel, lélekkel felruházott lény, saját történettel, saját igényekkel. A kerttel, a fákkal való folytonos együttélés, az értő párbeszéd a legjobb útmutató a kertész számára. A kertek, ahogy az ember is, mulandó lények, folytonosan változnak, alakulnak, az ifjúkor és a virágkor után óhatatlanul eljön az idős kor, s aztán az elmúlás. A kilencvenes évek végétől Jókai jobbára csak szemlélődni, kártyázni, borozgatni járt fel a Svábhegyre. Kései fellángolása, a Nag)' Bellával kötött házassága is mintha tovább gyengítette volna a kerttel való kapcsolatát, hiszen a fiatalasszonnyal való gyakori utazgatás miatt alig maradt ideje a Svábheg)' számára, no meg a rokonok, barátok is rendre elmaradtak. A második feleség nem bizonyult olyan gondos gazdasszonynak, Jókai halála (1904) után még eg)' ideig ugyan tartotta, gondoztatta a kertet, de 1922-ben végleg megvált a Költő utcai birtoktól. A Jókai-kert előbb eg)" pesti gyárosé lett. Az új tulajdonosok pedig természetesen a maguk ízlése szetint formálták át a kertet. Ekkor kerülhettek a majoros ház előtti kerti térbe az örökzöldek, a feketefenyők, a jegenyefenyők és a borókák. Majd többszörös tulajdonosváltás következett, míg végül az ötvenes években államosították a birtokot, és az Országos Természetvédelmi Hivatal kezelésébe került. Az egykori tornácos nyaraló a háborúban megrongálódott, és sajnos egyszerűbbnek látszott teljesen elbontani. Helyére a Természetvédelmi Hivatal célAz 1908. évi felmérésen sajnos a kerthasználatot már csak vázlatosan ábrázolták, de a völgyben még feltüntették az összefüggő szőlőskertet. A bejárat átkerült a ház felső kert felőli oldalára. „A svábhegyi kert virágkora a nyolcvanas évek közepéig tartott.