Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

EGY BUDAPESTI ÍRÓ MŰHELYEI - M. SZILÁGYI KINGA: „A szőlőtő halhatatlan"

1854-55-ben súlyos kolerajárvány tizedelte Pest város lakosságát. Jókai így írt erről: „Ha látnák a pestiek reggelenként onnan a hegyekről, micsoda sűrű barna füsttel és gőzzel kevert levegő-iszapban fürdik az egész város, nem mernének lélegzetet venni az utcán." A legegyszerűbb orvosság a tiszta hegyi levegő! A „Hajdan, most és valaha" című elbeszélésében Jókai így vallott a svábhegyi vállalkozásáról: „vakmerő gondolat volt ebbe a helybe belekapni! Meredek hegyszakadékok, felváltva kivájt üreggel; földibodzacsalit, galagonyaerdő, aztán egy nagy darab sivány, esőtől kilúgozott füvet nem termő agyagtér, kőpor piromidok, üszögtől égett levéltelen fák, három holdnyi területen!" De nem ijedt meg a feladattól, a felhagyott A Svábhegy geodéziai felmérése 1847-ből a Sváb falu kicsiny házaival, a Steindl fivérek ikervilláival és a Jókai kert helyén a felhagyott és elbozótosodott kőbányával. A 19. század első felében a Buda környéki hegyek lejtőin már nagy kiterjedésű szőlőkertek találhatók a természetes erdőtakaró és a hegyi rétek mellett. „... a jövőbe vetett hit szükséges a kertépítéshez is. " e Jókai, 1897. 262. old.