Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

„Öreg ember nem vén ember" Budapest Jókaija „Van egy nyavalya a művészre nézve, mely rendesen temetéssel végződik: de olyan temetéssel, melyet neki magának is végig kell nézni. Ez a nyavalya az, mikor egy sok ideig közkedvelt művész mellett egy új tehetség tolja fel nimbusszal besugárzott fejét, aki egyszerre elhomályosítja a régi matadort: kritika, közönség, mecénások, pályatársak mind azt emelik, hordozák. De a jó öregről is megemlékeznek: azt megválasztják díszelnöknek, elkészíttetik a mellszobrát, megünneplik a nevezetesebb napjait, ezüst- és arany lakodalmát (a múzsájával), a hetvenedik születésnapját, a legmagasabb kitüntetés alkalmát, kiadják albumba gyűjtve a remekműveit; rendeznek számára díszlakomát, ott omlik az alkalmi vers, a dicsőítő felköszöntés! S az ünnepelt nagyon jól tudja, hogy ez az ő temetése. Hogy amikor kenetteljesen magasztalják, ez a bebalzsamozás. Múmia lesz ő mindjárt, s vinni fogják - de nem az országos képtárba, hanem a főrendiházba. " (Jókai Mór: A szív mártírjai. Stella. In: Uő.: Öregember nem vén ember. Képzelt regény négy részben. (1900) Akadémiai, Budapest, 1976. 185. old.)