Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

JÓKAI MÓROK - JÓKAI MÓR: Önéletírásom

Annyi esze azonban már van a fantáziának, hog)- saját szárnyain kívül felhasználja a rendelkezésére álló gőzerőt, sőt ahol meredek az út, az öszvér hátára sem átall felülni. Ennyi történelmi és tájleírási művet puszta képzeletből nem lehet, nem „szabad" előteremteni. Az én könyvtáram egyike a (magán kézben lévő) legbecsesebb gyűjteményeknek, amelyben minden nevezetes útleírás, néprajzi, természettudományi mű a legdíszesebb illusztrálr kiadásokban feltalálható s legbecsesebbek közte azok az egérrágta régi krónikák. Ezek az én kalauzaim a múltak történetében s a széles nag)világban. Nincs olyan elrejtett völgye a földnek, olyan tájék, olyan vegetáció, amit könyveimből ne ismernék. De hát ehhez tanulni is kell sokat. Először is a saját anyanyelvemen kívül teljesen el kellett sajátítnom a latin, angol, franczia, német nyelvet; azután az olasz, szláv, görög nyelvben annyira vinnem, hogy szótár segélyével eligazodjam benne, a saját nemzetem történetét és a világhistóriát keresztül tanulmányoznom, a természerrajzot erősen kultiválnom, (a növényeket névszerint mind ismerem, csigák dolgában egyikét a legszebb gyűjteményeknek bírom), amellett a modern társadalom irányeszméivel: a technika vívmányaival, a csodatermő korszellem hódításaival, a politikai eseményekkel folyvást ismeretségben maradnom. Mint ahogy az akrobatának mindennap kell gyakorolni az izmait: úgy kell nekem folyton fejlesztem az ismereteimet könyvekből és lapokból. A napi sajtó maga egy nag)' iskola, melyből a regényírónak eg)" leckét sem szabad elmulasztani. Bevett fogalom az elmetehetséget három minőségre szétválasztani: judicium, memória, fantázia. Sőt ezek még ellentétbe is hozatnak; akinek erős a fantáziája, annak gyönge a memóriája, vag)" megfordítva. Az én tapasztalatom szerint a regényírónál együtt kell dolgozni mind a háromnak. Különben tündérmeséket teremtünk. Ebből a fajtából is található műveim közt elég, talán több is a kelleténél. Hanem ennek is megvan a közönsége, amelynek számára érdemes írni. Nálunk különösen még a naiv kedélyek nem fogyatkozának el, s a magyar gyermekvilág eg)" nag)" olvasóközönséget képez. A regényírás mestersége pedig így meg)". Elmondom az egész titkomat, utánam csinálhatja akárki. Vag)" eg)" vezéreszme érik meg agyamban, vag)" egy történelmi adatra találok, vag)" lélektanilag megoldatlan esemény merül fel előttem. Ez mind ötlet, adomány, lelet: mint a csigahalásznál a gyöngy. Akkor ehhez meg kell találnom az alakokat, amik ezt a történetet keresztül viszik. Ez már tanulmány. Sok fejtörés, megfigyelés, megválogatás kell hozzá. Útmutató a korszak, amelyben a történet játszik; de azt megválasztani már az ítélőtehetség dolga, mert nem minden mesét lehet akármely korba áthelyezni. Bayardból Don Quijote lesz. A megfelelő korszak szokása-