Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

KULTUSZ ÉS ELLENKULTUSZ - JÓKAI MÓR: Goronilla

ez a szégyenletes csatorna nem fogja a Duna és Adria vizét egyesíteni magában, hanem fogja összegyűjteni az átkot és gyalázatot, ami most iszapként ömlik az egész országra. S ez az elátkozott csatorna, míg a világ lesz, a tervezőjének a nevér fogja viselni: - az enyimet. Százmilliók lettek elpocsékolva. Valóságos mohácsi ütközet a nemzetgazdászat terén! Az egy nemzeti vagyon vala, mely visszahozhatlanul elveszett. Milyen általános jajkiáltás a nemzet legbecsületesebb néprétegeiben. Azok a kicsiny emberek, kik egy százforintos részvényt írtak alá, s azt apránként törlesztették fáradságos keresményükből, most egyszerre koldussá vannak réve. De amellett bankárok, vállalkozók is halomra buknak, s még jól jár, aki nem a bűnfenyítő eljárás karjai közé bukik. Hát az a sok külföldi ellensége a magyarnak! Milyen orgiákar tartanak azok most a mi rovásunkra. Nem is hínak már bennünket magyaroknak, hanem „Karstcanaille"-nak. Mindenki visszavonja tőlünk a barátságát. Egy század kell hozzá, hog)- ez a lepra lekopjon rólunk. (És ez a lepra, ez a bélpokol az én nevem!) Olvassuk csak tovább. A parlament legnagyobb szigorral jár el a bűnösök üldözésében. Vagyonaik mindenütt lefoglaltattak, hogy azokból a részvényesek valami kárpórlást kapjanak. Afőbűnös (mármint én) szibaritai berendezésű palotája elkoboztatott és elárvereztetett, a benne felhalmozott fejedelmi fényűzési cikkekkel együtt. A régi művészek festményei mesés árakon kelrek el, úgyszintén a könyvtár antikvitásai, azok között egy cosmographiáért ezer forintot adott egy amerikai nábob. (Ezért jött hát olyan zavarba az én doktorom, mikor annak a könyvnek az elhozatását kértem.) A nagy fényűzéssel rendezett istálló is fel lett oszlatva, dobra ütve. Sőt az Attila-kincsek sem kerülhették el az elkobozást. Ezek az elnök magántulajdonát képezték. A tömeggondnokság nyilvános árverést tartott fölöttük: az aranykoporsót megvásárolta eg)' amerikai Barnum, ki azzal körutat fog tenni a világban, az ezüstkoporsót eg)' porosz régész, a koronát, palástot megvette egy orosz herceg. Még a csontokat is el lehetett volna árverezni, mert azokra is pályázott több külföldi embertani intézet; de a magyar kormány helytelen érzelgése ezt megakadályozta. Azokat átrakták a vaskoporsóba, s azzal együtt letették örök nyugodalmuk helyére, a múzeum pincéjébe. Belőlem kitört a sírás. Az én Attila-koporsóimat is eladták! Hog)- óriási vagyonomat, amit munkával, ésszel szereztem, elkobozták, az nem fájt, de az Attila-ereklyéket!