Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

KULTUSZ ÉS ELLENKULTUSZ - JÓKAI MÓR: Goronilla

- Uram! - szóltam én, felállva a székről. - Nem értem önnek a bánásmódját. Az utóbbi doktor erre odafordult az én doktoromhoz, s azt mormogá a fogai között, hog)' „paralysis progressiva". Csak ekkor tudtam meg, hogy hová kerültem. - Hisz ez az őrültek háza! Ti gazemberek, ide hoztatok engem? Azzal nekirohantam a két barátomnak, s elkezdtem őket öklözni. Az őrültek veszedelmes ereje volt a karjaimban. Az ajtó mellett álló két férfi beavatkozása azonban nagy hirtelen véget vetett az egyenlőtlen tusának. Engem lefogtak, s minden rugdalózásom, harapdálásom dacára rám húzrák a kényszerítő zubbonyt: azzal aztán bevittek egy olyan szobába, amelynek a falai ki vannak párnázva, hog)-a páciens a koponyáját be ne zúzhassa rajtuk: lefektettek cg)' nyoszolya nélküli ágyba, a fejem fölé kiakasztották a feliraros táblát, „dühöngő őrült", s aztán egy őrt állítva mellém, magamra hagytak. Ott azután egész éjszakán át mozdulatlanul fekve, ráértem végiggondolni, hogy mi történt velem? Párbajr vívtam egy halottal, s a halott ölt meg engem. Meg voltam felőle győződve, hogy ezt a pokoli cselszövényt az asszony koholta ki ellenem. Azért, hogy a szeretőjét megmentse a bosszúmtól. Hogy engem őrültnek nyilvánítanak! Engem, ki a mai napon a legjózanabb ésszel, belátással, leleményességgel hoztam határozatokat egy világraszóló műszaki vállalat felett, aki el tudtam igazodni a számok tömkelegében, akit a tanácskozás bölcs vezetéseért megéljenezett ezelőtt nyolc órával a legokosabb emberek gyülekezere! Hogy én őrült legyek? Pedig hát itt vagyok. Rajtam az összevarrt ujjú zubbony. S hog)' még jobban megbizonyodjam az állapotom felől, nyomban jött a borbély az ollóval, s tövig lenyírta az ŐJZ hajamat. Szép hosszú á la Napóleon III. kecskeszakállam volt, azt is levágta. A bajuszomat megcsavargatva viseltem, s arra különösen büszke voltam. A gyilkos azt is letarolta. És hát miért kellett mindennek így történni velem? Visszatértem a messze múltakra, s aztán megtaláltam a választ erre a kérdésemre. Azért, hogy egyszer egy világszép asszonynak megcsókoltam a kezét. A végtelen vég Azon a hosszú-hosszú éjszakán, melyet megkötözve kellett végig - nem aludnom, hanem virraszranom, - hosszasan és körülményesen kigondoltam, kidolgoztam annak a komédiának a szövegét a legapróbb részletekig s a csatányos befejezésig, amely komédia engem innen ki fog szabadítani.