Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

KULTUSZ ÉS ELLENKULTUSZ - JÓKAI MÓR: Goronilla

szegeztettem ki a céltáblára. Ha akartam, a coeur-lovagnak a fejét lőttem ki a kártyából. Mite a barátim egy óra múlva visszatértek, egy egész halmaz kártya hevert az asztalon, csupa kavallokkal, akiknek a feje át volt lyukasztva. - Ide nézztek! így szokott lőni az öreg! Pisztolyt választottatok? - Szokás szerint. Ily súlyos esetnél. Először háromszori golyóváltást, s ha annak nincs eredménye, akkor folytatása a párbajnak tőrrel. - Jótállok az eredményről. Hadd lássam a pisztolyokat. - Egyikök kiment s behozta a pisztolytokot. Meg voltam vele elégedve. Serkentővel (Schneller) is el voltak látva. - Ma halsz meg, Szerafino. - No csak nem kell kérkedni, öreg - monda az egyik barátom. — Ellenfeled is jól lő, s meglehet, hog)' ő fektet téged hasra, vag)- felugrat. (Tudvalevő, hog)" akit mellbe lőnek, az nem hátra esik, hanem előre, akit pedig főbe lőnek, az egy lábnyira felugrik a levegőbe.) A másik barátom ezalatt elvégezte velem a párvívás toalettjét. Pisztolypárbajnál nem szabad semmi fehérnek maradni a vívókon, inggallér, kézelő begyűretik: a kabátot begombolják, hogy semmi célbavehető pont ne maradjon. - Mikor lesz a párbaj? - kérdezem. - Még ebben az órában. A budai lövöldében; csak az orvos megérkeztét várjuk, akit ide kérettünk. Az sem soká váratott magára. Ez az én kedves doktorom, ezzel a mosolygó rózsás arccal, mellig érő fekere szakállal, aki minden párbajnál jelen szokott lenni, nála nélkül nem is volna fashionable a gavalléroknak egymás vérét ontani. Nagyon örültem, hogy 6 lesz az orvosom a párbajomnál. Kézszorítás után odakínáltam neki a kézcsuklómat, tapintsa meg az ütőeremet: ugye mily rendesen ver? Nem félek. Megvizsgálra az üteremet, de nem szólt utána semmit, csak mosolygott. Egyik barárom aztán még egy feladatra figyelmeztetett: nem látnám-e szükségesnek, hogy ily végzetes pillanat előtt végrendeletet tegyek? -Végrendeletet? Négy szó elmondja azt: „Bőröm a tímárnak, csontom a kutyáknak!" S nagyot nevettem rá! Bántott ellenben, hogy az a másik három férfi nem osztja a nevetésemet. Pedig ez olyan tősgyökeres magyar mondás. - No hát mehetünk. Odalenn nem az én fogatomat használtuk, annak a piros színe s a kocsis egyenruhája nagyon ismerős; hanem egy bérkocsiba ültünk be mind a négyen. Annak is lehúzták a függönyeit: azzal az indoklással, hogy ha minket a