Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

KULTUSZ ÉS ELLENKULTUSZ - JÓKAI MÓR: Goronilla

Ez nag>" baj volt nekem. De másnak még nagyobb! Az egész vállalatomat ő vezette. De hát a másét? A hullát odahozták hozzám. Szállása vendéglőben volt, s a vendéglősök sokat tartanak arra, hog)' az ő bérszobáikban semmiféle ravatalok ne állíttas­sanak föl. Különben is testi-lelki jóbarátom lévén, nem engedtem volna, hog)* a temetkezési pompának ne az én palotám legyen a színhelye. Coronillát nem kellett a balesetről értesíteni, mert ő maga is részt vett abban a szarvashajszában, s szemtanúja volt a szerencsétlenségnek. Ugyan­azzal a vonattal érkezett meg, amely Szerafino holttestét hozta. Én egészen rábíztam a ravatal felállítását s az egész temetkezési pompa rendezését: énrám nehezebb feladarok várrak. Hirtelen összehívni az igaz­gatótanácsot, a végrehajtó bizottságot, jogtanácsost, műszaki vezetőt, hog*)* a vezérigazgaró hirtelen halála miatt szükséges intézkedéseket megtegyék. A kormánybiztos s a parlamenti ellenőrző bizottság elnöke jelenlétében kellett rögtön az üzleti könyveket lefoglalni; a pénztárakat lepecsételni, a vidéki ügynököket, munkavezetőket táviratilag felidézni. Egész éjjel tar­tott ez a munka. Csak eg)" hirtelen elvégzett reggeli szakította félbe, mely alatt a gyülekezet együtt maradt. A kormánybiztos rendetlenségeket talált az ügyvitelben. Aggodalomra adott okot, hog)* a főügyvivőnk, akire a kényes természetű titkos kiadások voltak bízva, sehol sem volt található. No majd talán, ha a táviratokból olvassa a balesetet, magától siet megjelenni. Hiszen ő volt legnevezetesebb emberünk. Csakhogy nag)* hajlama volt az orfeumi énektáncosnőkkel való barátkozáshoz. Most is valószínűleg nászutazáson van; ami nem soká tart. Késő dél volt, mikor az ülést berekeszthettem. Minden elmetehetsége­met elő kellett szednem a kacattárból, hog)* a nehéz elnöki hivatalnak meg­feleljenek. Ekkor aztán siettem haza. Már akkor hordták a városból mindenünnen a szebbnél szebb gyászkoszorúkat a palotámba: a portás alig bírta az elismer­vényeket kiállítani. Ezek azonban mind ott hevertek a lépcsőcsarnokban. Kérdeztem, hog)" miért nem viszik fel a kupolaterembe, ahol a ravaral felállítását elrendeltem. Azt felelték, hog)" a főajtót a kegyelmes asszony meg a méltóságos asszony még elzárva tartják. (Amaz volt Coronilla: emez pedig Szerafino özvegye, ők ketten osztoz­tak e szomorú kötelesség teljesítésében. Hiszen Szerafino nekem is tes­ti-lelki jó barátom volt.) Én azonban a saját lakosztályomból átmehettem a kupolaterembe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom