Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

KULTUSZ ÉS ELLENKULTUSZ - JÓKAI MÓR: Goronilla

tornánk télen úgy, mint nyáron fenntartja a közlekedést. Ezt könnyű volt megérteni. Micsoda megkönnyítése lesz ez a kivitelnek és behozatalnak! Nekünk nem lesz szükségünk kőszénre, gőzgépekre, kapitányokra, fű­tőkre; se az áruk biztosítására: a viteldíj egyötödrészére le fog szállni a mos­rani áraknak, mégis rengeteg kamatot fog jövedelmezni a társaságnak. A hírlapok megrették a magukét. Százmillióra volt az alaptőke előirányozva, de az túl lett jegyezve tízsze­resen. A szindikátus fölverte a részvényeknek az ázsióját az emberi kor leg­szélsőbb haráráig. Én magam a vagyonom egyharmadáig vettem részt a vállalatban. A részvé­nyesek megválasztottak közfelkiáltással elnöknek, Szerafinót szavazattöbb­séggel vezérigazgatónak; műszaki vezetőnek, jogtanácsosnak, végrehajtóbi­zottsági tagoknak mind az ország notabilitásai szemeitettek ki, akik mind ér­tették a maguk szakmáját. Legnagyobb biztosítéka volt e nagyszerű vállalat teljes sikerének az én egyéniségem, aki a nagy tisza-dunai csatornát létrehoztam. Az ám! Csakhogy akkor még nem volt feleségem! Én az alatt a tíz eszten­dő alatt, amíg ez a nag)' mű elkészült, az első kapavágástól elkezdve, folyton ott voltam személyesen a munkálatoknál; egész nap lovon ültem, s jártam egyik telepről a másikra, ahol előre ki nem számított akadályok kerültek elő, az én tapasztalataim, széles ismereteim, sőt erederi ötleteim segítet­tek azokat legyőzni. A munkásnép kedvét fokozta az, hog)' magam is ott já­rok közötte sárripró csizmákban, s együtt étkezem vele a tengeriszárból ra­kott tűz mellett: okosan ügyelek rá, hog)" egyik munka a másikat ne hátráltassa, amit kiszámítok, az mindig helyesnek bizonyul, a hibát előre meglátom, s nem hagyom megérni. És aztán a saját pénzemre vállalkozván (nekem nem volt részvényes társaságom) nem vesztegetek el pénzt, nem vesztegetek meg embereket, magam ellenőrzöm a kiadásokat, semmi se szaladhat a hamis utcára: naplopót, léhűtőt nem tartok magam körül; de az érdemet megjutalmazom: tudom, hol kell szűkmarkúnak, hol kell bőkezű­nek lenni. Magam egyezkedem: nem bízok semmit ügynökökre, alkuszok­ra; a munkást, ki a szerződésen túl teljesít, azért igazságosan megfizetem: gondoskodom egészséges lakásáról, jó élelmezéséről, amit saját társulati szövetsége intéz; nem restellek magam kavicsbányák után járni, kutakat fú­ratni, vasutakat rögtönözni a munka megkönnyebbítésére. Sátoros ünnepe­ken, országos emléknapokon pedig népmulatságot rendezek a munkásaim számára, s a cigányzene mellett magam is együtt járom a kopogóst a me­nyecskékkel, a felpántlikázott f alicskázó leányokkal. Úgy szerettek engem az én munkásaim, mint az apjukat: - jobban annál: mint a prófétájukat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom